2014. január 28., kedd

10.rész

Thea

Csak árgus szemekkel figyeltem, ahogyan a lány Harry karjaiba veti magát. A srác nem engedte el a kezem, így csak egy kézzel ölelte vissza, a számára ismerős személyt. Ahogy elváltak egymástól egy hosszú puszit nyomott az arcára, majd fülig érő vigyorral fürkészte a göndör srácot. 
- Hogy vagy? Ezer éve nem láttalak. - simított végig szabad kezén Harry-nek
- Még élek, amint látszik.
- Ne butáskodj már. - vihogott fel - Hogy-hogy erre jársz? Mostanában sokat vagyok itt, de nem láttalak. Megleptél.
- A barátnőmet hoztam el. - húzott közelebb magához, és csípőmre tette kezét
- Ja igen, olvastam. - mondta semlegesen - Hello, Kendall Jenner. - nyújtotta a kezét, én pedig illedelmesen el is fogadtam
- Thea James. - mondtam halvány mosollyal
- Örülök, mondjuk. - morogta orra alatt - Jajj Haz, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Nehogy azt hidd, hogy elhiszem ezt a kamu kapcsolatot. - mondta neki bizalmasan
- Figyelj, örülök, hogy találkoztunk, de mennünk kell. 
- Remélem találkozunk valamikor. Kettesben jó lenen beszélgetni. Tudod, mint régen. - villantotta ezer wattos mosolyát Kendall
- Majd biztos összefutunk. - mondta Hazza
- Hívlak, ugyan az a számod? - akaratoskodott
- Igen, ugyan az. - felelte barátom - Na tényleg megyünk, örülök, hogy találkoztunk. Szia. - köszönt el udvariasan, majd egyből indult, ezzel magával húzott az autója felé
- Szia. - kiabált utánunk
Figyelmen kívül hagytam, hogy mennyire is ragadós, illetve hogy udvariatlan. Még ha nem is kedvel egy 'Sziasztok-ot' mondhatott volna, még ha nem is szimpatizál velem. Ahogy odaértünk a Range Rover-hez be szerettem volna szállni, de Harry visszarántott magához. Mellkasunk egybe ért. Fel kellett rá néznem, hogy a szemeibe nézhessek. Nem értettem, hogy mit szeretne, és kérdően néztem rá. 
Keze csípőmön, míg másik hajamba volt, és magához húzott. Benyúltam a kabátja alá, és úgy öleltem át csípőjénél. Még mindig egymás tekintetébe vesztünk el. Leheletét éreztem számon, amikor mélyen szívta, majd fújta ki a levegőt. Egy gyengéd puszit adott számra, majd elhúzódott, de megint elkövette. Párszor megismételte. Húzta a határaimat, és Ő ezt pontosan tudta. Arra várt, hogy egyszer csak nem engedem el, de bármennyire is fájt, bármennyire is vissza kellett fognom magam, sikerült. Sokadik puszi után eltávolodott és szemeimbe nézett.
- Mi a baj? - kérdezte
- Semmi. - feleltem - Indulunk? 
- Hát persze. - engedett el 
Amint benn ültem az autóban, rám csapta az ajtót, és sietve beült mellém. Azonnal indultunk is. Reménykedtem, hogy magához visz, és nem haza. Igen az volt megbeszélve, hogy nála töltöm az estét ismételten, de ez változhatott az Ő szemszögéből. Főleg az elhidegülésemnek köszönhetően. Csend uralta a légteret, és ez most nagyon, nagyon kínos volt. Tudtam, hogy kellene valamit mondanom, de fogalmam sem volt, hogy hol is kellene kezdenem. Rosszul esett annak lánynak a közelsége. Nem tagadom, hogy hallottam már felőle, de nem csak a családja, és a munkája miatt. Első hír vele kapcsolatban számomra Harry és a közte lévő kapcsolat volt. Sokáig firtatták, hogy együtt vannak-e vagy csak baráti a dolog. Még a mai napig nem tett egyikük sem egy bejelentést, amibe alátámasztotta, vagy pedig cáfolta volna a dolgokat. Az igazat csak Ők ketten tudják. 
Harry beállt a garázsba, így teljesen megnyugodtam, hogy a ma estét is együtt töltjük. Bár féltem, hogy hogyan is fog alakulni, de a legjobbakban reménykedtem. Tudtam, hogy én rontottam el, de ezt tisztáznom kell vele mindenképpen. 
A szobájába beérve egyből felvettem azt a pólót, amit még tegnap adott Harry, és a fürdőbe mentem. Gyors zuhany vettem, lemostam a sminkem, és magamra vettem a finom illatú pólót, Harry egyik bokszere társaságában. Visszamentem a szobába, és meglepetésként ért, amikor sehol nem találtam a göndör srácot. Befeküdtem az ágyba, és próbáltam elaludni. Ez nem igazán ment. Gondoltam, hogy elindulok megnézni, hogy merre is van, de lemondtam róla. Lehet, hogy csak távolságra van szüksége. Hallottam az ajtót, hogy nyitódik, így szemeimet becsuktam. Léptek közeledtek, majd az ágy besüppedt, míg a takaró megemelkedett. Megnyugodtam, hogy itt van. 

****

Reggel Harry karjaiba zárva ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is kerültem oda. Egymásnak háttal aludtunk el, miattam. Jó érzéssel töltött el, de szerettem volna, ha Ő nem így ébred. Meg kellene beszélnünk pár dolgot, és az így nem fog menni. Kimásztam az ágyból, és úgy ahogyan voltam lementem a konyhába. Készítettem magamnak teát, majd a reggeli elkészítésének álltam neki. Éppen szedtem ki két tányérra az elkészített rántottát, amikor karok fonódtak a derekam köré. Mindent letettem a pultra ami éppen a kezemben volt. Kezeire tettem enyéimet, és ujjainkat egyből össze is fonta. Oldalra néztem, egyenesen fel rá, a szemeibe. Zöld íriszei csillogtak, mondhatni mosolyogtak. Nem kérdezett, nem mondott semmit. Egyszerűen megcsókolt, és egyből falni kezdte ajkaim. Mohó volt, és szenvedélyes. Ajkai még így is puhák voltak, hogy keményen csókolt. Zihálva szakadtam el Tőle, és fordultam meg karjai között. Mellkasába fúrtam arcom, míg Ő hátamat simogatta, és hajamba csókolt.
- Úgy érzem beszélnünk kellene. - suttogta
- Igen. Az jó lenne. - motyogtam mellkasába
- Reggelizzünk, és utána mindenre válaszolok. - tolt el egy kicsit, és szemeimbe nézett

****

Kanapén foglaltunk helyet a reggeli, és az elpakolás után. Aközben csend volt, nem nagyon beszélgettünk, bár Harry megdicsérte a rántottát. Nem hiszem, hogy ahhoz olyan nagy tudomány kell, de azért mosolyogva fogadtam bókját.
- Akkor elmondod, hogy mi a baj? - fordult felém
- Nincsen semmi. - hajtottam le fejem
- Héé .. - húzott az ölébe, és állam alá nyúlt - Meg beszéljük, ugye?
- Kendall. - nyögtem ki szemeibe nézve
- Mi zavar vele kapcsolatban?
- Ezt még kérdezed? - nevettem fel
- Tény, hogy tegnap téged semmibe vett, de szerintem én semmit nem tettem ellened.
- Igen ott voltam, fogtad a kezem. - sóhajtottam - Figyelj. Látszik, hogy Ő nem csak barátként tekint rád. Nem, én nem szeretnék közétek állni.
- Hogy mi? - horkant fel - Édesem, Te vagy a barátnőm, csak is Te. Nem érdekel más.
- Harry, nem vagyok az. - ellenkeztem. - Tudom megbeszéltük, hogy megpróbáljuk, illetve meg ismerjük egymást, de láttam a tegnapot. Ti már alkottatok egy párt, és szerintem ez még bennetek él.
- Ki alkotott kivel párt? - kérdezett vissza - Olvastad a lapokat. - sóhajtott - Közöttünk semmilyen, kapcsolat nem volt. Nem volt a barátnőm, nem aludt nálam, nem történt semmi. Voltunk párszor rendezvényeken együtt, illetve napokat is töltöttünk el, de soha nem néztem rá úgy. - nézett mélyen szemeimbe - Kérlek hidd el. Tudod a múltam, ha történt volna közöttünk valami, elmondtam volna.
- Rendben. - bólintottam
- Tudod, igyekszem. Nagyon is próbálok megfelelni, de úgy érzem, hogy neked ez nem elég.
- Sajnálom. Tudod, amikor odaszaladt és a nyakadba ugrott, úgy éreztem magam mint egy felesleges személy. Ha nem fogtad volna a kezem, valószínű, hogy elsétáltam volna.
- Édes, nem vagy felesleges. Éppen ellenkezőleg. Örülök, hogy itt vagy, hogy velem vagy, és ami a legfontosabb. - nézett szemeimbe, és gyengéden végigsimított arcomon. - Az enyém, csak is az enyém vagy.
- Harry...
- Sh. - adott egy puszit a számra - Nem, nem érdekel, hogy ki mit szól. A világ egyébként is tudja, hogy a barátnőm vagy. Szeretném, ha tényleg az lennél.
- Én, nem.. nem tudom. - nyögtem ki
- Tehát csak a szerződés miatt vagy velem.
- Figyelj, sajnálom. - kezdtem nem elég magabiztosan - Nem, nem csak az miatt vagyok veled, bár lássuk be, hogy sok köze van hozzá. Fogalmam sincs, hogy mit érzek, és ez megrémiszt. Kötődöm hozzád, talán jobban is, mint azt kellene, de valahogy nem bánom. Élvezem veled a napokat, de félek. Félek attól, hogyha tényleg egy idő után ez az áll kapcsolat valóssá válik, akkor sérülhetek. Te magad is mondtad, hogy csak a szexért kellettek neked azok  a lányok. Nem ... - nyeltem egy nagyot - Nem akarok csak egy lenni a sok közül. - hajtottam le arcom, hogy ne lássa - Önző vagyok, tudom.
- Nem, nem vagy az. - nyúlt állam alá - Megértelek, hogy félsz. Nem hibáztatlak érte, csak egy kis bizalmat kérek. Adj esélyt arra, hogy bebizonyíthassam, hogy megérdemellek.
- Rendben van.
- Tessék? - nézett rám döbbenten
- Adok esélyt. Bízni szeretnék benned.
Mosolyra húzta finom, telt ajkait, és félve de megcsókolt. Hajába túrtam, és élveztem minden másodpercét csókjának. Egészen szembe fordított magának, ami igen félreérthető volt, hiszen lábaim között helyezkedett el. Csípőmet szorosan fogta körbe, és húzott magához. Alsó ajkamat finoman megharapta, aminek hatására egy kisebb nyögés szökött ki ajkaim közül. Elmosolyodott, míg én kínosan éreztem magam. Arcomat nyakába fúrtam, Ő pedig a hátamat kezdte el simogatni. Kimásztam öléből, és mellé ültem.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte
- Aludjunk. - motyogtam - Szétmegy a fejem. Holnap pedig a húgomra kell vigyáznunk, másnap pedig Eleanor-al megyek vásárolni.
- Mit tudtok ennyit vásárolni? - nevetett fel
- A kis utazásunkra akar vásárolni.
- Ők nem is jönnek.
- Nem is magának.
- Tehát fehérneműket fog neked válogatni, értem én. - mondta pimaszul és betolt a szobába
- Nem mindegy az neked? - kérdeztem fennhangon - Úgy se fogod látni őket.
- Tényleg? - mászott hozzám közelebb - Ebben ne legyél annyira biztos.
- Hidd el, hogy nem fogod. - kacsintottam rá, majd egy gyors csók után hátat fordítottam neki

Harry

Tetszett, hogy már bátrabban mer beszélni. Kijelenthetem halkan, hogy igen is kezd megnyílni felém, aminek nagyon örülök. Amiket mondtam neki a nappaliban, komolyan is gondoltam. Nem szeretném elveszíteni. Tudom, hogy küzdenem kell érte, úgy még ahogy senkiért sem kellett, de nem bánom.
Mikor felébredtünk esteledett már. Mosolyogva nyomott egy rövid csókot szám szélére, majd ment a fürdőbe. Amint összeszedtük magunkat elindultunk hozzájuk. Ma nem szeretett volna nálam aludni, így az estét náluk töltjük, holnap pedig Nicol-ra fogunk együtt vigyázni.
Vacsora közben jókat nevettünk. Igazi családias volt a hangulat, és ez az amit, annyira imádok, ha náluk töltőm a napom.
- Kicsim döntöttél már? - kérdezte az anyja
- Igen, szerintem belevágok. - felelte mosolyogva
- Mibe is? - értetlenkedtem
- Kicsim, nem is mondtad Harry-nek?
- Teljesen ki ment a fejemből, és nem hittem, hogy fontos lenne. - vont vállat
- De most elmondod? - fordultam felé
- Divat tervező leszek, saját márkám lesz. - mondta bátortalanul
- Ez remekül hangzik. - lelkesedtem - És már meg van minden hozzá, vagy esetleg segíthetek valamiben?
- Nem, már anya mindent elintézett, csak nekem kellett meghoznom a végleges döntést.
Mosollyal az arcomon fejeztem be a vacsorát. Meglepett, hogy nem mondta el a tervét, de büszke is voltam rá, hogy ennyire komolyan belevág valamibe. Segítségemet komolyan meg szeretném neki adni, és mindenben támogatni szeretném, amiben csak tudom. Remélem ezzel Ő is tisztában van.
Vacsora után felmentünk a szobájába. Mind a ketten egy gyors zuhanyt vettünk és befeküdtünk az ágyba. Megnéztünk egy filmet, ami igen vicces volt. Karjaim között jókat kuncogott. Olyan édes hang volt.
- Mikor mondtad volna el? - kérdeztem kíváncsian a film után
- Nem tudom. Igazából ha komollyá vált volna. - nézett fel rám - Ugye nem haragszol?
- Nem. - mosolyogtam le rá - Örülök, hogy ilyen terveid vannak. Lassan bejelenthetem, hogy a barátnőm híres divat tervező.
- Ne szaladjuk még ennyire. - nevetett fel - Először elkészül az üzlet, és a ruhák. Azután meg várunk.
- De azért hangoztathatom, nem?
- Harry. - ült fel szembe velem - Nem szeretném, hogy azt higgyék, hogy miattad jutok addig, ameddig. Önerőmből szeretném elérni a célom.
- Rendben, ahogy szeretnéd. - csókoltam homlokon - De kérlek, szólj, ha bármibe segíthetek.
- Köszönöm. - bújt vissza mellém
Átöleltem a derekát, míg mellkasomra hajtotta a fejét. Nyugtatóan simogattam a hátát, ahogyan csodáltam. Annyira tökéletes, és törékeny. Tudom, hogy vigyáznom kell rá, mindenben támogatnom. Nem okozhatok neki csalódást. Ő az első lány az életembe, aki megmozgatott bennem valamit. Egy olyan dolgot, ami nagy dolog, legalábbis számomra. Az érzés, hogy Ő az enyém, míg ha hátráltató körülmények között is találkoztunk. Ezekkel a gondolatokkal csókoltam egy utolsót feje búbjára, és hunytam le szemeimet.

2014. január 25., szombat

9.rész

Thea

Mosollyal az arcomon ébredtem fel. Arcom a hatalmas ablakkal szembe volt, így tökéletes rálátásom volt, arra ahogyan a hó igen nagy pelyhekben hull. Ahogy néztem a hóesést, bevillant az estének finom emléke. Óvatosan végigsimítottam ajkaimon, miközben ismételten mosolyra húztam azokat.
Éreztem, ahogyan a csípőmet körülölelő erős kar közelebb von magához. A következő pillanatban nyakamat borította be nedves puszikkal göndörke. Kezemet az övére tettem, ami hasamon, a pólója alatt pihent. Egyből összefonta ujjainkat, és maga alá fordított egy határozott mozdulattal.
- Látom tetszett a tegnapi csókom. - húzta önelégült mosolyra száját
- Ne bízd el magad. - nevettem fel pirulva
- Ugyan Édes, tudom, hogy tetszett. Nem simogattad volna mosolyogva azt a finom kis szád.
- Mióta is figyeltél? - kérdeztem gyanakvóan
- Elég ideje. - simított végig arcomon
Halvány mosoly jelent meg arcán, ami megmutatta a gödröcskéit is. Lassan közeledett, nem sietett, és ezt értékeltem. Finom puszit adott ajkaimra, egyet, majd még egyet, és ismételten egyet. Elmosolyodtam a kis játszadozásán, ahogyan Ő is. Kezeimet körbefontam a nyakát, és lehúztam magamhoz. Meglepődtem a cselekedetemen, de kívántam azokat a telt ajkait, amiket annyira jól, érzékien tud használni. Szenvedéllyel, tisztelettel csókolt meg. Nem volt mohó, nem akart tovább menni, egyszerűen csak csókoltuk egymást percekig.
- Ráérsz ma? - kérdezte amint elszakadt Tőlem
- Miért?
- Én kérdeztem előbb. - mosolygott le rám
- Talán. - vontam vállat
- Tudod fiatal én is voltam Édes, de nem emlékszem, hogy szemtelen is lettem volna.
- Igen, mert még most is az vagy. - nevettem fel
- Kikérem magamnak. - háborodott fel, majd egy rövid csókot hagyott ajkaimon - Szóval velem tartasz ma?
- Ha előtte hazaviszel, igen. Át kellene öltöznöm.
Megbeszéltük, hogy amint elkészülünk, már indulunk is. Az úton végig telefonált. Úgy látszott mintha unta volna. Fogalmam sincs, hogy ki volt a vonal túl oldalán, de a női hang felismerhető volt. Házunk elé érve leparkolt, de a beszélgetés még mindig folyt. Bementünk, és én egyből az emeletre szaladtam. Beálltam a zuhany alá. Hamar elkészültem, és végül a már kiválasztott ruhadarabokat magamra is vettem. Kisminkeltem magam, és visszamentem a szobámba. Harry már az ágyamon ült, és mosolyogva mért végig.
- Csinos. - szólalt meg
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, miközben a táskámba pakoltam
Amint teljesen készen lettem, már indultunk is tovább. Első utunk egy kávézóba vezetett, ahol megreggeliztünk. Hazza felhozta a témát, a tegnap estével kapcsolatban. Kérdezte a véleményem a többiekről, és én őszintén el is mondtam. Azon kívül, hogy zavarba ejtő, indiszkrét kérdéseik voltak, kedvelem Őket. Ő csak jókat mosolygott rajtam. Reggelink elfogyasztása után kisétáltunk kézen fogva a kis épületből, és gyalog indultunk tovább.
- Hova megyünk? - faggatóztam
- Sétálunk. Gondoltam elmehetnénk a látványosságokhoz. - felelte egyszerűen
- Jól hangzik. - néztem fel rá - Amúgy sem jártam még sok helyen. - vallottam be
- Itt élsz születésed óta, és még nem voltál a nevezetességeknél?
- Hát tulajdonképpen, soha nem érdekeltek annyira, hogy rávegyem magam és elmenjek megnézni őket.
- Akkor itt az ideje.
Mosolyogva díjaztam lelkességét. Annyira felszabadultnak tűnt. Mintha a saját akaratából ismert volna meg, és nem pedig kényszerítve lenne a helyzetbe. Talán mondhatjuk, hogy én már teljesen elfogadtam Őt, és úgy állok a dologhoz, hogy minden ami történik velünk az jó, pozitív, és csak azzal kell foglalkozunk, hogy hányadán is állunk. Nem érdekel a média, ahogyan Őt sem.
Kézen fogva sétáltunk végig a hosszú utcán egészen a London Eye-ig. Beálltunk a sorba, és mint minden normális, átlagos ember megvártuk, amíg sorra kerülünk. Szerencsénkre nem volt akkor tömeg, így egy fülkébe igen kevesen voltunk. Beálltunk a kapszula egyik felébe, ahol egyből a korlátnak támaszkodtam. Figyeltem a kilátást ami elém tárult. Harry mögém állt, és derekamnál fogva ölelt magához, míg állát vállamon támasztotta meg.
- Tetszik? - kérdezte, amikor a tetejére értünk
- Csodálatos. - mosolyogtam rá
- Még mindig hihetetlen, hogy itt nőttél fel, és soha nem voltál itt.
- Nem mondtam, hogy nem voltam. Csupán soha nem mertem felszállni rá. - vallottam be
- Miért?
- Igazából fogalmam sincs. Soha nem kedveltem az óriáskereket.
- Tériszonyod van?
- Nem, legalábbis nem tudok róla. - nevettem fel
- Minden esetre örülök, hogy velem eljöttél, és hogy tetszik. - csókolt arcon
Fejemet mellkasának döntöttem, és ölelkezve vártuk, amíg visszaérkezünk a kiindulási ponthoz. Kézen fogott és kihúzott maga után a kis kapszulából. Pár kislány megállította, akiknek természetesen aláírta a papírjukat, majd készített velük képet. Utána sietve mentünk, és sétáltunk végig a Temze - parton. Kis idő múlva megálltunk egy szakaszon, ahol már alig mászkáltak az emberek. Szorosan magához ölelt, és úgy néztük, ahogyan már a késő délutánban a hó hull, és beborít mindent. Éreztem, hogy egy idő után a tekintetével már inkább engem, mintsem a hulló havat tiszteli meg. Felnéztem rá, és mosolyogva nyugtáztam, hogy igazam volt. Lehajolt bátortalanul, de miután nem húzódtam el, megcsókolt. Nem tartott sokáig, és sokkal visszafogottabb is volt, mint reggel a lakásán. Hamar elváltunk egymástól, és kipirult arcomra még egy puszit nyomott, majd kézen fogott és egy kávézó felé vettük az irányt. Kikértünk egy-egy sütit, forró italok kíséretében, és leültünk egy hátsó asztalhoz. Harry szorosan mellém ült, és egyből ahogyan megszabadultunk kabátjainktól, combomra tette kezét.
- Mi az? - kérdezett rá egyből, ahogyan a kezét figyeltem
- Semmi. - mosolyogtam fel rá
- Ha zavar, csak szólj.
- Furcsa, ennyi az egész.
- Igen, már említetted, hogy nem volt még komoly kapcsolatod.
- Ez sem az. - csúszott ki a számon
- Még. - mosolygott biztatóan - A ma estét is nálam töltöd?
- Holnap nekem kellene vigyáznom a húgomra már reggeltől. Megígértem neki.
- Hát persze. - mosolygott rám - Gondoltam eljöhetnél velem egy szórakozóhelyre. Srácok kitalálták, hogy menjünk el és szerettem volna, ha velem tartasz.
- Nem is tudom.
- Ahogy gondolod. Én örülnék, ha eljönnél.
- Jó rendben, de akkor holnap után vigyázol velem rá. - kötöttem ki nevetve
- Legyen. - egyezett bele
Arcomra nyomott egy puszit, majd mosolyogva kezdtük elfogyasztani a süteményünket, és a hozzá tartozó gőzölgő italt. Közben még beszélgettünk általános dolgokról. Szóba került a karácsony, hogy már mennyire is vár minket a családja. Édesanyja már most nagy hévvel készülődik, pedig egy hét van még vissza. Amint fizettünk mentünk is tovább. Sétálva folytattuk az utunkat. Már teljesen átmelegedtünk, így ennek semmi akadálya nem volt. Egy kis üzlet mellett haladtunk el, de a kirakatban is már szebbnél, szebb ruhák voltak. Harry egyből behúzott maga után. Elkezdtünk körülnézni, amiből az lett, hogy odahozott nekem egy igen szűk, mély dekoltázsú, miniruhát.
- Kérlek próbáld fel. - nézett rám
- Harry, nem is tudom. - néztem végig a darabon - Nem egészen hordok ennyire kihívó ruhákat.
- A kedvemért, kérlek.
Feladtam, hiszen Ő nem ismerni a nem szócskát. Megfogtam a ruhadarabot és már a fülkébe is mentem. Hamar sikerült belebújnom, d a cipzárral gondom akadt. Kiszóltam neki, így hamar be is lépett hozzám, és segített. Megfordultam, így egyből végig is mért. Elkerekedett szemekkel nézett végig rajtam, míg én ajkamat harapdáltam. Soha nem voltam az ilyen ruhák híve, és ha nem Ő kér meg rá, akkor valószínű, hogy még a próbafülkébe se került volna be.
- Ennyire rossz? - kérdeztem félve
- Viccelsz? - nézett szemeimbe - Ez a ruha istenien áll rajtad.
Pirultam szavai hallatán. Lelkemre kötötte, hogy este ebbe kell mennem. Amint megegyeztünk kiküldtem, miután segített a cipzárral ismételten. Visszavettem a ruháim, majd mentem is ki hozzá. Azonnal kikapta a kezemből, és már ment is fizetni. Ragaszkodott hozzá, és azzal magyarázta, hogy az első ajándéka az új barátnőjének.
- Tényleg nem kellett volna. - mondtam már az autóban, felénk tartva
- Szokj hozzá, hogy sok mindent kapsz majd tőlem. Megtehetem, és szeretném, ha el is fogadnád. Tudom, hogy megteheted, hogy bármit megvehess, de szerettem volna, ha ezt tőlem kapod. - simított végig combomon.
- Köszönöm. - hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam arcára
Utána egyből önelégült mosolyra húzta száját. Visszaültem a helyemre, hiszen még is csak vezet. Kezével megkereste enyém, és rákulcsolta ujjait. Mosolyogva néztem kezeinket, és melegséggel töltött el annak a gondolata, hogy mennyire is jól kijövünk egymással. Azt hittem az elején, hogy ellenségesek leszünk, és csak az utcán, az eseményeken leszünk mosolygósak, és talán boldogak, de nem. Minden perc amit együtt töltünk boldogan telik el.
Kiszálltunk már a házunk előtt az autójából, és kézen fogott egyből. Bementünk ahol húgom egyből Harry-hez rohant. Mostanában sokkal jobban örül neki, mint nekem. Nem vagyok féltékeny, sőt jól esik, hogy ennyire megszerették egymást. Bár húgom, mint tudjátok nagy rajongójuk. Leültünk a nappaliba, ahol szüleim is voltak.
- Mi jót csináltatok? - érdeklődött anya
- Este ott voltak a srácok a barátnőikkel. Beszélgettünk meg ilyenek. - mondtam, de utána egyből lényegre is tértem - Igazából azt szeretném mondani, hogy holnap nem tudok Nicol-al lenni, de holnap után Harry-vel együtt vigyázunk rá.
- Rendben. - ment bele anya
- Miért? Történt valami? - nézett ránk apa
- Nem, csak este elmegyünk egy helyre, és Harry-nél alszom.
- Biztosak vagytok ebbe?
- Apa, kérlek. - néztem rá szúrósan
- Csak nem szeretnék meglepetéseket. - vont vállat, majd anya vállba csapta
- Befejeznéd?
- Ne legyél, illetve ne legyetek meggondolatlanok. Ennyi.
- Na jó, és felmentem. - ezzel otthagytam Őket.
Szobámba végigdőltem az ágyamon, míg Harry beért. Becsukta maga után az ajtót, és leült mellém. Nem szándékoztam megmozdulni, így Ő is végigfeküdt az ágyon. Hasamra simította tenyerét, míg másik kezével mellettem támaszkodott meg ezáltal fölém került.
- Mi a baj? - kérdezte értetlenül
- Hogy mi? - nevettem fel gúnyosan - Úgy kezelnek mint egy kislányt, aki semmit nem tud.
- Csak féltenek, ez érthető.
- Harry, komolyan nem hallottad amiket mondtak? - néztem szemeibe - Konkrétan arra célzott, hogy védekezzünk.
- De ott voltam én is, és hallottam mindent. - simított végig arcomon - Vigyázni szeretnének rá. És még fiatalnak tartják magukat, hogy nagyszülők legyenek. - nevette el végét
- Vicces.
- Édes, kérlek. - fúrta arcát nyakamba - Szerinted, majd a lányommal, hogy fogok viselkedni? - nézett ismételten rám - Biztos vagyok benne, hogy 20 éves koráig kis se engedem.
- Az majd rád, és a lányod anyukájára fog tartozni. - jegyeztem meg
- Naiv vagy. - csókolt meg
Kis ideig még együtt voltunk, de már bőven nyolc óra is elmúlt, amikor lelépett. Mondta, hogy bő egy óra múlva jön értem. Azonnal a fürdőbe mentem, ahol neki is kezdtem a készülődésnek Egy óra múlva már készen is voltam. Felvettem a Harry-től kapott ruhát, a hozzá illő cipővel. Táskámba éppen süllyesztettem el a dolgokat, amikor csengettek. Felvettem a kabátom, és már mentem is lefelé. Harry már a nappaliban volt, és anyukámmal beszélgetett.
- Mehetünk. - mosolyogtam
Azonnal oda jött hozzám, és számra nyomott egy diszkrét csókot. Húgom fújogott, amin mi jót nevettünk. Elköszöntünk, majd kézen fogott, és már mentünk is az autójához.

Harry

A szórakozóhely mindig is népszerű volt, így nem lepett meg egyáltalán, hogy rengetegen voltak. Mi is a srácokkal elég sokat járunk ide. szorosan fogtam a csípőjénél fogva magamhoz, és úgy indultunk el a szokásos asztalunk felé, ami egy kisebb emelvényen van. Louis, Eleanor, Liam, Danielle már ott ültek. Köszöntünk nekik és leültünk.
- Mit isztok? - kérdezte egyből Louis
- Én whisky-t. - feleltem, és Thea-ra néztem - Édes?
- Vodka ananász. - felelte mosolyogva
Louis hívta is a pincért, és már le is adta a rendelést. Megszabadultunk a kabátunktól, és mosolyogva nyugtáztam, hogy eleget tett a kérésemnek. Srácok, de még a lányok is megnézték csodálatos barátnőm.
- Csinos a ruhád. - dicsérte meg Danielle
- Én választottam. - büszkélkedtem
- Jó az ízlésed haver. - veregetett vállba Lou

Thea 

Egy ideig beszélgettünk, majd a két páros lassacskán eltűnt a táncoló tömeg között. Hazza és én továbbra is csak ültünk, és közben iszogattunk. Még én megittam egyet, Ő kettőt. Valamiért még se látszott rajta az alkohol hatása. Közelebb húzódott hozzám. Keze a csípőmön pihent, miközben beszélgettünk minden féléről. Nevettünk, és tényleg ellazultan tudtunk beszélgetni, ami jó volt. Egyre jobban közeledett. végig próbáltam visszafogni magam, hogy nyílt helyen ne csókoljam meg, hiszen nem szeretnénk kitárni a dolgokat a médiának. Igazából még nincs is konkrét dolog, de akkor is jobb az ilyen dolgokat tényleg a magánéletben megtartani.  Homlokát enyémnek döntötte, majd szám sarkába nyomott egy puszit. Szemeimet ösztönösen csuktam be a feltörekvő érzés miatt. Kezemet tarkójára csúsztattam, és finoman meghúztam a haját. Számat övére nyomtam, és érzelmesen megcsókoltam. Finoman meghúzta alsó ajkam, majd egyből el is mélyítette a csókunkat.  Lábaim keresztbe voltak, de Őt ez egyáltalán nem zavarta. A testszínű harisnyával fedett combjaimon könnyedén simított végig. Sóhaj hagyta el a számat és egy puszit nyomtam ajkaira, majd elhúzódtam Tőle.
- Táncoljunk. - állt fel, és nyújtotta a kezét
Mosolyogva csúsztattam kis kezem, az Ő hatalmas tenyerébe. Felálltam, de mielőtt elindultunk volna végignézte combjaimat. Kérdően néztem rá, mire elengedte kezem, és a szoknyámat kezdte igazgatni.
- Imádom a lábaid, de nem szeretnék miattuk verekedésbe kerülni. - indokolta meg tettét
Hitetlenkedve néztem. Ismételten megfogta kezem, majd indultunk is le a tánctérre. Egyből magával szembe fordított. Csípőmet szorosan fogta, ezzel egész testünk egybeolvadt. Kezeim széles vállán pihentek, majd merészebben kis idő után összekulcsoltam őket nyaka körül. Csípőm mozgását Ő vezette, diktálta. Nagyon, nagyon jól táncolt. Kezei lejjebb csúsztak, és finoman megmarkolta fenekem, ami hatására felsóhajtottam. Gondoltam, ha játszunk, akkor már rendesen. Hátat fordítottam neki, és úgy kezdtem el a zene ritmusára mozogni. Az alkohol minimális mennyisége segített kicsit felszabadulni, így könnyedén mozogtam. Szorosan markolt csípőmbe, és tartott magához. Arcát nyakamba temette, így éreztem meleg leheletét, miközben kisebb-nagyobb sóhajok szakadtak fel belőle a mozdulataim miatt. Kezem az övén volt, míg a másikat tarkójára vezettem. Sóhajokat megtörte, és nedves puszikat hagyott bőrömön. Ujjainkat összefonta az alhasamon, és még közelebb húzott magához. Nem hittem, hogy ennél közelebb is lehetünk, de bizonyította ellentétét. Szemeim csukva voltak, és úgy élveztem édes kényeztetését nyakamon.
Hirtelen váltott. Ismételten egymással szembe álltunk, és elvesztünk a tekinteteinkben. Kérdezés, jel és minden nélkül csapott le ajkaimra. Nem várta meg, hogy engedélyt adjak neki, vagy csak egyszerűen felvegyem vele a ritmust. Akaratosan kereste meg nyelvem, és kezdte el masszírozni. Kezeimmel szorosan markoltam ingét, ami csak feléig volt begombolva. Egyre vágyakozóbb lett, ahogyan én is, de féltem. Alapból is egy szórakozóhely közepén voltunk, és igazából még nem is szerettem volna semmi komolyabb lépést megtenni.
Elszakadt tőlem, majd duzzadt ajkaimra egy utolsó puszit adott, és kihúzott az emberek által alkotott tömegből. Azonnal az emelvényhez mentünk, és felsegítette a kabátom. Sajátját csak karjába kapta, ahogyan táskámat is, és kifelé mentünk.
Kint fotósok voltak, de mit sem törődve velük indultunk az autója irányába, amíg egy irritáló hang nem kiabált utánunk.
- Harry.. Harry .. - ismételgette a nevet, majd amint visszafordultunk odasietett, és az említett srác karjaiba vetette magát

2014. január 20., hétfő

8.rész

Thea

Hamar, nagyon hamar eltelt otthon a semmittevésben az idő. Szinte végig Harry mondatai, kijelentései foglalkoztattak. Tudtam eddig is, hogy szeretne többet, valósat a kapcsolatba, - ahogyan én is, bár ezt még félve vallom be-, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire kiáll mellettem. Mondhatni szembe ment a főnöke akaratával miattam. 
Amikor felhozta az estét, boldogan fogadtam el a meghívását. Még amúgy sem volt alkalmam megismerni a srácokat, és igazából a lányokat sem, kivéve Eleanort. Vele már jobb kapcsolatban vagyok, és ennek nagyon örülök. 
Elkezdtem készülődni, úgy este hét körül. Gyors zuhanyt vettem, majd a ruháim kiválasztásával kezdtem el foglalkozni. Először egy ruhát vettem ki a szekrényből, de átgondoltam a dolgot. Csak egy otthoni kis összejövetel lesz, nem hiszem, hogy annyira ki kellene öltözni. Sikerült végre kiválasztanom, egy normális, egyszerű szettet, amit magamra is vettem. Fürdőben, még feltettem egy könnyű sminket, hajamat átvasaltam, és fújtam magamra a parfümömből. Szobámba még bepakoltam a táskámba, és már kész is voltam. Lementem a nappaliba, ahol anya és a húgom volt. Anyám szorgosan gépelte az új történetét, még a húgom a mese világában élt.
- Hova mész Kicsim? - fordult felém anya
- Harry-hez. Ott lesznek a srácok, és a barátnőik is. - ültem le mellé a kanapéra
- Örülök, hogy jól alakul a kapcsolatotok. - mosolygott rám - Tegnap este mi volt az a sikítás? - érdeklődött
- Lejöttem inni, Ő pedig utánam jött. Azt hittem alszik, de amikor megfordultam mögöttem állt, és megijedtem.
- Nem szeret nélküled lenni.
- Nem. - nevettem fel
- És a többiekkel is jó a viszonyod?
- Hát nem igazán ismerem Őket, de igyekszem, ahogyan Ők is.
- Tudom, hogy eleinte felzaklatott ez az egész, de boldogabbnak tűnsz. Teljesen megváltoztál, és ezt jó irányba értem, természetesen.
- Nem tudom anya. Valóban jobban is érzem magam. - vallottam be
Mosolyogva nyugtázta a kisebb vallomásom, és visszafordult a laptopjához. Húgom mellém mászott, és együtt néztük tovább a felettébb érdekes műsort. Engem teljesen hidegen hagyott, de már nem tudom magammal mit kezdeni, így tűrtem. Nem kellett sokat várnom, amikor csengettek. Elköszöntem Nicol-tól és anyától, majd indultam is. Kinyitottam az ajtót, gyorsan magamra vettem a kabátom, és már ki is léptem a hidegbe Harry-hez. Köszönés képen arcon csókolt, és már mentünk is az autóhoz.

****

Alig fél óra múlva meg is érkeztünk Harry házához. Már voltam itt, így annyira nem volt új a számomra. Még ha csak a nappalit láttam. Kíváncsian vártam, hogy mit is tartogat a számomra. Kiszálltunk, és befelé indultunk. Kellemes meleg csapott meg, ahogyan beléptünk. Megszabadultunk a csizmánktól, és kabátjainktól, majd a nappaliba mentünk.
- Tudom, hogy már voltál itt, de körbevezesselek? - nézett rám
- Persze. - mosolyogva mondtam
Kézen fogott, és a nappaliból átmentünk egy helységbe ami az étkező volt, onnan pedig a konyhába. Megmutatta az egész földszintet, és utána már mentünk is az emeletre. Megmutatta a vendégszobákat, fürdőt, majd a saját szobáját és az ahhoz tartozó fürdőszobáját. Mind a kettő hatalmas volt, és ez egyáltalán nem lepett meg.
- Ha gondolod lepakolhatod a cuccaid. - mutatott a szobában elhelyezkedő kanapéra a fal mellett
Zavartan, de lepakoltam a táskám. Elindultunk vissza a földszintre, ahol egyből a konyhába mentünk. Harry előkereste a telefonját, majd egy szórólapot. Elém tette, és úgy 10 perces kisebb megbeszélés után már hívta is a számot, és megrendelte a vacsorát.
- Többiek mikor jönnek? - kérdeztem, amikor letette a telefont
- Nem sokára. - nézett rám - Talán zavar, hogy kettesben vagyunk? - húzta féloldalas mosolyra a száját
- Nem, csak egy kérdés volt. - feleltem pirulva
- Édes. - lépett közelebb és ölelte át derekam - Tudom, hogy számodra még ez gyors, nekem pedig lassú, nagyon is. - nevetett fel - De próbálkozom, és igyekszem megfelelni. Semmi olyat nem teszek, amit esetleg Te nem szeretnél. Azért hívtalak át, hogy kicsit együtt legyünk, még jobban megismerjük egymást. És gondoltam, hogy a többiekkel is szívesen megismerkednél.
- Örülök, hogy elhívtál. - néztem szemeibe - Csak Paul szavai még mindig élnek bennem.
- Ne is foglalkozz vele. - simított egy tincset ki az arcomból - Nem fogok tovább lépni addig, amíg Te sem szeretnéd.
Mosolyogva öleltem át nyakát, és bújtam hozzá. Hátamat, derekamat simította végig, majd a csípőmnél állapodott meg. Lábujjhegyen álltam, hogy tökéletesen felérjem, és nyakánál be tudjam szívni finom illatát. Egyik kezét felvezette hajamhoz, és minimálisan meghúzta, hogy tekintetem rá emeljem. Elvesztünk egymás szemébe. Szemeimet lehunytam, ahogyan lassan közeledni kezdett. Már éreztem meleg, mentolos leheletét, amikor szavakat suttogott a számra. E pillanat sem tartott sokáig. Már majdnem összeértek ajkaink, amikor a csengő dallama szólalt meg. Harry egy kisebb morgással fejezte ki nem tetszését. Felnéztem rá, és szinte bocsánatkérően adott egy puszit arcomra, majd kézen fogva az ajtóhoz vezetett.
- Szia Thea. - köszönt egyből Louis, ahogy Harry kitárta az ajtót, majd a nyakamba is vetődött
- Szia Lou. - nevettem - Meg fogsz fojtani.
- Lou, engedd el. - segített ki Hazza
Mindenki köszönt mindenkinek, és a nappaliba mentünk. Mindenki elfoglalta a helyét, és beszélgetésbe kezdtünk. Niall első kérdése az volt, hogy mikor eszünk. Kérdően néztem a mellettem ülő El-re, aki egyből megmagyarázta a dolgot. Eközben Harry megnyugtatta, hogy már rendeltünk, és percek kérdése, hogy megérkezzen. Lányokkal külön kezdtünk el beszélgetni. Mondhatni szövetkeztek ellenem. Első kérdésük az volt, hogy hányadán is állunk, mert hogy látják közöttünk a vonzódást. Nem értettem mire értik, de Danielle egyből elmagyarázta. Titkos pillantások, mosolyok egymásra, majd kitért arra, hogy az xfaktor öltözőjében is, ahol rajtunk kívül senki nem volt, mennyire oda voltunk egymásért. Elmosolyodtam azon, hogy mennyire is igaza van. Kérdéseik között felmerült, hogy meddig is jutottunk. Elmondtam nekik, mivel igazából még semeddig. Nem hitték el, de inkább rájuk hagytam. Csengettek, és ahogy láttam a fiúk nagyon belemelegedtek valami beszélgetésbe, így felálltam, és indultam ajtót nyitni, ha már én vagyok a házigazda barátnője.
- Édes. - hallottam meg a nappali ajtajában a rekedtes hangot
Hátra néztem, és mosolyogva nyugtáztam, ahogyan feláll és sietve mellém lépett, majd kézen fogott ki kihúzott az ajtóhoz. Átvettem a zacskókat, amikben a megrendelt kaják voltak, míg Ő kifizette. Bevittük a nappaliba a zacskókat, és az asztalra helyeztük el őket.
- Végre. - pattantak fel helyükről a srácok és neki is estek
Mindenki vett magának az ételből, majd neki is láttunk. Srácok tettek néha egy-egy megjegyzést egymásra, amin mindenki nevetésben tört ki.

****

- Pókerezünk? - tette fel a kérdést Niall, amint kifogyott az első üveg whisky
Már mindenkinek felszabadultabb volt. Én alig ittam, hiszen nem vagyok hozzászokva, de amikor Harry megkínált, egy keveset elfogadtam. Megjegyezte nekem, szinte suttogva a fülembe, hogy vigyáz rám, nyugodtan igyak. A többiek észre is vették, hogy kettesben beszélgettünk, és szinte egyből közénk vetették magukat. Természetesen ennek a főbb kitalálója Louis volt. Mindenki belement a játékba, így körbe elfoglaltuk egymás mellett a helyünket, a szőnyegen.
- Először is iszunk vagy vetkőzünk? - kérdezte Liam
- Mind a kettő. - vágta rá Louis és lepacsizott Zayn-el
- Szerintem nem kéne ennyire. - szólalt meg mellettem Danielle
- Nem lesz sok egy kicsit a jóból? - kérdezte Perrie
- Lányok, ne hisztizzetek már. - szólalt meg Louis
- Édes, Te benne vagy? - fordult felém Harry
- Nem vetkőzöm. - kötöttem ki
- Akkor iszunk. Nincs több kifogás, kezdjünk. - mondta Liam
- A vesztes válaszoljon egy kérdésre őszintén. - szabta ki a következőt Zayn
Mindenki beleegyezett, és végül el is kezdtük a játékot. Első kört Louis vesztette, a következőt Liam, majd azután folyamatosan valamelyik lány. Közben Harry vicceket is mondott. Mindig mindenhez hozzá tudott kötni valamit, aminek igazából semmi értelme nem volt, de azért jókat nevettünk rajta. Egyszer, majd el kell neki mondani, hogy egyáltalán semmi humorérzéke nincs.
- Ebbe nincs semmi izgi így. - fakadt ki Louis
- Mit akarsz még? - nevetett fel mellette már igen jókedvűen barátnője
- Ha te azt tudnád Baby. - nézett rá, majd kacsintott - Tegyük bele a vetkőzést is. Mi nem iszunk, akkor már legyen valami élvezet számunkra.
- Lou, nem. - kiáltott rá Danielle, ami után egyből el is nevette magát
- Ne legyetek ünneprontók. - szólalt fel Zayn
- Ne haragudjatok srácok, de nem engedem vetkőzni a barátnőmet. - húzott az ölébe Harry
- Jól van Rómeó, legyen, ahogy Te akarod. - egyezett bele Niall
- Akkor játszunk tovább. - mondta Zayn
- De előbb Thea szálljon ki Hazza öléből. - mondta Liam
- Nem. - jelentettem ki makacsan
- Húúú ... - mondta Louis - Értem én, hogy szeretsz az ölében lenni, de így akkor sem ér. Ezt tartogassátok estére. - kacsintott ránk
- Együtt leszünk. - jelentette ki Harry, és nyakamba csókolt
- Jó legyen. - mentek bele
Harry magához vett egy üveg italt, és meghúzta, amíg Perrie osztott. Haz lábai között helyezkedtem el, és ahogy letette elénk az üveget, én egyből kezembe fogtam, és ittam belőle. Nem állt szándékomba lerészegedni, de kellett egy minimális mennyiség. Amint nekikezdünk egy újabb körnek, én vesztettem. Egyből ittam az üvegből, és vártam, hogy összehozzák a többiek a kényes kérdésüket. Harry nyugtatóan simogatta a hátam, és néha egy -egy puszival is megajándékozott.
- Nos kitaláltuk. - szólalt fel Niall
- Azért kérlek, ne ijesszétek el. - szólalt fel Hazza
- Ugyan. - legyintett Pezz
- Annyi, hogy ha Harry megkérne, hogy tegyél a kedvére ma este.. megtennéd? - kérdezte Louis
- Idióták vagytok. - vágta rá egyből barátom - Ne válaszolj Édes. - kulcsolta össze kezeinket
Arcom vörös árnyalatban pompázott, ebben biztos voltam. Tudtam, hogy nem szívbajosak, de hogy ennyire kereken rákérdeznek dolgokra, nem gondoltam volna. Mindenki árgus szemekkel figyelt, miközben páran ittak.
- Nem. - feleltem őszintén egy kis némaság után
- Hát haver, akkor csak alvás lesz az este. - nevetett fel Zayn
Kínosan éreztem magam. Tudtam, hogy ezzel talán megbántottam Harry-t, de Ő is tisztában van ezzel. Elgondolkoztam, hogy a többieknek megfelelő választ adjak-e, de nem akartam hazudni, és szerintem egyébként sem tartozik rájuk, akár mennyire is nagy barátság van a srácok, és persze a lányok között. Én még kívülálló vagyok, mondhatni. Ha talán ezt a kérdést fél év elteltével tették volna fel, valószínű, hogy más választ adtam volna.
- Nem tartozik rátok az ami a négy fal között, kettőnkkel történik. - felelte nevetve Hazza
Irigyeltem, amiért ilyen könnyen beszél, de nem csak Ő, hanem a többiek is. Végigsimított oldalamon és egy apró puszit adott arcomra. Elmosolyodtam kedvességén, és azon, hogy próbálja a helyzetet a megfelelő kezekben tartani.
- Megcsókoltátok ti már úgy igazán egymást? - érdeklődött Liam
- Nem tartozik rátok még mindig. - felelte barátom
- Ugyan már, Hazz. Csak aggódunk érted, illetve értetek. - nevetett fel Louis
- Srácok, hagyjátok már Őket. - felelte Danielle
- Csak a kapcsolatuk egészségéért aggódunk. - magyarázta Zayn
- Nem kell semmiért sem aggódnotok. - felelte göndörke - Játszhatunk tovább?
- Ahogy óhajtod. - mondta Louis, és már osztott is
Következő pár körben szerencsére összehoztuk úgy Harry-vel a dolgokat, hogy sikerült elkerülnünk az újabb kínos kérdéseket. Bár a következőt Ő kapná, és ezzel Ő is teljesen tisztában volt. Egymást sem kímélték a srácok. Harry is feltett pár igen pikáns kérdést, amire csak nagyokat pislogtam.
- Hát megint a gerlepárunk. - nevetett fel jókedvűen Niall
- De most finomabb kérdést srácok. - jegyzete meg El
- Ó rendben. - mondta Liam
Srácok egyből összedugták a fejüket. Félve pillantottam barátomra, aki csak egy biztató mosolyt küldött felém. Fejemet mellkasára hajtottam, miközben csípőmet simogatta. Néha beleivott a kisajátított üvegünkbe, ahogyan én is. Lelkileg felkészültem a legrosszabbra. Lányok, ahogyan mi is srácokat figyeltük, akik kisebb tanácskozás után visszafordultak velünk szembe. Louis arcán a mosolya sok mindent elárult.
- Csak óvatosan. - figyelmeztette Harry, de hangjában ott volt az a bizonyos jókedv
- Nyugi Hazza. - veregette meg a vállát Zayn
- Szóval, ha választhatnál egy testrészt, egy felületet, ahonnan isteni csokoládét nyalhatnál le kedves Thea-ról, akkor mit választanál?  - feltette a kérdést Louis, pimasz mosollyal
- Srácok, fogjátok vissza magatokat, komolyan. - kelt ki magából El
- Baby, te mondtad, hogy finom legyen a kérdés. - kacsintott rá barátja
- Ez jó volt Louis. - pacsizott le Niall-el
- Szóval? - tért vissza Liam a kérdésre
- Szerintem tudjátok. - ennyit mondott Harry
Azonnal felnéztem rá, míg Ő féloldalas mosollyal a számra adott egy puszit, majd meghúzta az üveget. Srácok csak nevetve pacsiztak le ismételten, mire megmagyarázták, hogy megtippelték a választ, és igazuk lett. Bár nem mondták ki konkrétan, de így is értettem. Ennyire még én sem vagyok elmaradott.
Játszottunk még pár kört, és közben Harry-vel csináltunk egy közös képet. Az első közös képünket. Figyeltem, ahogyan  telefonján, a tiltakozásom ellenére feltöltötte twitterre. Ezután csatlakoztunk a játékba, de a lányok hamar feladták. Már mindenkiben sok alkohol volt, így Louis és Eleanor felmentek a vendégszobába, míg a többiek haza mentek.
Amíg Harry kikísérte a taxihoz a többi párost, kivittem az üres üvegeket a konyhába. Töltöttem magamnak egy hűs pohár vizet, hogy kicsit magamhoz térjek.
- Lefekszünk? - kérdezte csípőmet átölelve Harry
Szembe fordultam vele, és mosolyogva adtam puszit a szájra, majd kézen fogtam, és felmentünk az emeltre. Kaptam egy pólót, és bokszert, és már mentem is fürdeni.

Harry 

Tudtam, hogy eléggé kínosan érezte magát a játék alatt, de nem akartam, hogy ez az esténkre rányomja a bélyegét. El volt zuhanyozni, addig én ledőltem az ágyra. Nem ittam annyit, amennyit valóban szoktam. Tekintettel volna arra, hogy ma velem alszik. Legalábbis reménykedtem benne, hogy nem megy haza. Ahogyan összekulcsolta ujjainkat és felvezetett a hálóba, már biztos voltam maradásában.
- Mehetsz. - jött vissza a szobába
Egyből végignéztem rajta. Pólóm éppen eltakarta a bokszerem. Tökéletes rálátásom volt hosszú lábaira, amik teljesen beindítottak. Gondolataimban már ezerszer elképzeltem, hogy egy igen szenvedélyes estén megkapom. Minden centijét kiélvezném. Egyetlen vágyam jelen helyzetben, ahogyan elfeküdt az ágyamon az volt, hogy fölé kerekedjek és megcsókoljam a bőre minden kis szegletét. Kényeztetni akartam, szóba jöhetett volna a csokis variáció is, hiszen semmi jónak az elrontója nem vagyok. Bár semmi kétségem nincs, hogy a csokoládé nélkül is tökéletesen édes. Éreztem, ahogyan nem csak a szemeimnek tetszik a teste, és a hozzá kapcsolt gondolataim.
- Minden rendben? - szakított ki selymes hangja a gondolataim közül
- De még mennyire. - feleltem féloldalas mosolyommal
Alsó ajkát beharapta, ahogyan végignézett a már csak egy bokszert takarta testemen. A vágy robbant bennem, és szinte fájdalmasan éreztem, amint csak a látványára már keményedni kezdek. Kicserzettül nincs tisztában azzal, hogy mennyire is kínoz. Mert kínoz. Hiába nem tudja mit tesz, de szinte ahogy már a közelemben van érzem, hogy akarom. Nem kell tennie semmit, elég ha egy kisebb gesztust tesz és már akarom. Eddig mindig több kellett. Általában szórakozóhelyeken szedtem össze az éjszakás kalandjaim résztvevőit, akik a táncparketten nyújtott csípőmozgásuk alapján ítéltem meg. Soha nem is kellett csalódnom, az igaz, de nekik akkor is jobban kellett dolgozniuk azon, hogy felkeltsék az érdeklődésem.
Még mindig nézett, és nem az arcom, nem a szemeimbe, hanem a felsőtestem, majd kicsit lejjebb, de azonnal vissza is kapta tekintetét, rózsaszín arccal, amikor észrevettem, hogy figyelem. Erőt vettem magamon, és mielőtt még valami kihívó kis dolgot tett volna, a fürdőbe vonultam. Visszanéztem az ajtóból rá, és mosolyogva tudatosult bennem, hogy a fenekem bámulta.
- Tetszik? - kérdeztem - Ha visszajövök közelebbről is szemügyre veheted.
Teljesen zavarba jött. Nevetve mentem be a fürdőbe, és álltam be a zuhany alá. Nem azért nevettem, mert hogy gáz, hanem mert aranyosnak, sőt vonzónak tartottam, hogy ennyire megbámult. Soha nem tudta tagadni, hogy vonzódik hozzám, de ezzel most még jobban alátámasztotta a sejtésem.
Ahogyan végeztem a hideg zuhannyal, ami sikeresen le is hűtött megmostam a fogaim, hajamat megráztam, és csak akkor tudatosult bennem, hogy nem hoztam magammal alsónadrágot. Ez engem egyáltalán nem zavart, hiszen nem szokásom az alváshoz viselni, de Thea-ra tekintettel kénytelen vagyok bezárni magam.
Törülközővel a csípőmön léptem ki, és lazán sétáltam el az ágy előtt. Szekrényből kivettem egy tiszta alsót. Ledobtam magamról az anyagot, és úgy húztam fel a bokszert. Háttal álltam még is éreztem a perzselő tekintetet magamon. Önelégült mosollyal fordultam meg.
- Mondtam, hogy láthatod. - jegyeztem meg, miközben lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem mellé
- Szemét vagy. - mondta szórakozottan
- Csak szeretem, ha tetszem egy lánynak.
- Több millió lány epedezik érted. - nevetett fel
- De Ők nem ismernek. - simítottam végig arcán - Nem tudjak, hogy reggel milyen nyúzott, nyűgös vagyok. Csak azt látják, amit a média kialakított rólam. Imádom Őket, de nekem fontosabb vagy Te.
Mélyen néztem szemeibe amikor mondtam a szavakat. Láttam, ahogy zavarba jön, de nem felelt, csak némán figyelte az ajkaimat, amik megformálták a mondanivalóm. Alsó ajkába harapott, amivel újra elérte, hogy feszengve érezzem magam. Fölé hajoltam, míg kezemen megtámaszkodtam. Arcunk között minimális távolság volt. Gyengéden simogattam arcát, miközben fokozatosan közeledtem hozzá. Nem ellenkezett. Szemeit lehunyta, míg ajkai eltávolodtak egymástól. Apró puszit adtam, homlokára, orrára, arcára, álla vonalára, és végül tökéletes ajkaira. Kisebb puszikat egyre sűrűbben szórtam rá, és észrevettem, hogy egy csepp ellenérzés sincs benne. Egy utolsó puszit adtam, és már nem engedtem el többé. Finoman kóstoltam meg édes száját. Eleinte semmit nem tett, majd kis idő után végigsimított karomon, nyakamon egészen a tarkómra, ahol beletúrt a hajamba. Ajkaink tökéletesen mozogtak együtt. Kezemet oldalán pihentettem, amivel éppen nem támaszkodtam. Simogattam a puha bőrét a pólóm alatt, amit viselt. Kis idő elteltével Nyelvemmel végigsimítottam felső ajkán, majd fogaim közé vettem, és ismételtem megsimítottam. Azonnal engedélyt kaptam, és már nyelveink egybe is forrtak.
Pár perc után kicsit zilált állapotban váltunk el egymástól. Mélyen elvesztünk egymás tekintetében. Elmosolyodott halványan, kipirult arccal. Egy gyengéd puszit adtam duzzadt ajkaira, majd lefeküdtem vissza mellé, és magamhoz húztam. Szorosan karjaimba zártam, és boldogan aludtunk el egy ölelésben.

2014. január 19., vasárnap

7.rész

Thea

Pár nap már eltelt, mióta Harry utoljára nálunk járt. Tegnap este beszéltünk telefonon, és anya mondta, hogy hívjam át vacsorára. Kicsit zaklatott, félénk voltam, amikor feltettem neki a kérdést, de tudtam, hogy boldogan jönne el, így legalább találkoznak végre apámmal is. 
Már késő délután volt, és igazából nem tudtam, hogy mikor is jön, így készülődni kezdtem. Mivel itthon maradtunk, nem öltöztem ki. Egy egyszerű cicanadrágba bújtam, és trikóba. Natúr sminket tettem fel, hajamat pedig kontyba kötöttem. Fújtam magamra a parfümjükből, és már kész is voltam. Visszamentem szobámba, ahol végigfeküdtem az ágyon, és a telefonomon felmentem twittere. Az első tweet tőle volt az üzenőfalamon. Elmosolyodtam, azon amit kiírt. Szokás szerint nagyon értelmes volt. De hát, Ő Harry. Ezzel letudtam a dolgot, és tovább nézelődtem. 
- Kicsim, gyere. - hallottam meg anya hangját
Kiléptem az alkalmazásból és felálltam. Telefonomat az ágyamra dobtam, és nagy léptekkel indultam meg a földszint felé. Lépcsőfokokat kettesével vettem, és a végén sikeresen meg is botlottam. Közel voltam ahhoz, hogy a földön kössek ki, de szerencsémre erős karok megtartottak meg. Felnéztem, és az Ő tekintetében vesztem el.
- Szia Édes. - mosolygott rám csábosan 
- Szia. - köszöntem, amikor visszanyertem az egyensúlyom 
- Éppen hogy gyógyulsz, de már is össze akarod törni magad? 
- Nem állt szándékomban. - nevettem fel - Köszönöm, hogy megmentettél.
- Szíves örömest. - kacsintott, és kézen fogott 
Besétáltunk a konyhába, ahol anya már az utolsó simításokat végezte. Harry leült a pulthoz, és az ölébe húzott. Majdnem megszólaltam, de aztán eszembe jutott Nicol, hogy Ő mennyire is nincs tisztában a helyzettel. Természetesen gondoltam, hogy nem ez az oka, amiért ennyire közvetlen, de könnyebb volt így felfogni a dolgot. 
- Ne segítsek? - kérdeztem
- Nem kell Kicsim, mindjárt kész. - mosolygott rám - Hogy vagy Harry? 
- Köszönöm, jól. - felelte - Sok a munka, azért is nem voltam. Új lemezünkön dolgozunk, és dalokat írtam. 
- De hát most jelent meg az albumotok. - néztem rá
- Igen, de már elkezdtük az újabb projektet. - csókolt nyakamba 
- Csak óvatosan, nem teljesen gyógyult meg a kisasszony. - jelent meg apa - Ha elkapod, akkor együtt fogtok szenvedni. Elég Őt hallgatni.
- Apa, nem is vagyok hisztis. - néztem rá szúrósan 
- Nem, tényleg nem. - nevetett 
Felálltam, és magammal húztam barátomat is. Kivettem a tányérokat, evőeszközöket, mindent ami csak kelhet. Kimentünk az ebédlőbe és megterítettünk. Ahogy végeztünk, húgom úgy szalad be hozzánk, és vetette Harry karjaiba magát. 
- Szia prücsök. - mosolygott le a kislányra 
- Szia. - ölelte át nyakát Nicol
- És engem kihagytok? - játszottam a sértődöttet 
- Soha. - mondta Harry
Karjaiba vette Nicol-t, majd mellém léptek és együtt öleltek át. Harry keze derekamról, csípőmre, félig fenekemre csúszott. Egyből rákaptam tekintetem, de Ő csak húgommal volt elfoglalva. Megbeszélték, hogy a vacsora után megnéznek együtt egy mesét. Haz egyből feljebb vitte kezét, amikor megjelentek szüleim. Letette húgom, és elfoglaltuk a helyünket. Az asztal főnél ült a legkisebb, mellette én, majd Harry. Velünk szembe pedig szüleim. 
- Tényleg Holmes Chapel-be utaztok? - tette fel a kérdést apa
- Igen. Be szeretném mutatni Thea-t. Édesanyám már nagyon kíváncsi rá. - felelte Harry
- Utána megyünk Svájcba, úgyhogy csak újévkor láttok. - világosítottam fel Őket
- Én is mehetek? - csillant fel Nicol szeme
- Nem kicsim. Nővéred, és Harry kettesben szeretnének lenni. - mondta neki anya
- Felőlem eljöhet. - ajánlotta fel Hazza
- Nem. - néztem rá - Mármint, jó lenne, de onnan megyünk Svájca, ott meg .. - mondtam, de közbeszóltak
- Tudjuk Kicsim. - nevetett fel apa - De remélem nem ajándékoztok meg minket. 
- Szerintem sok bort ittál. - sziszegtem vöröslő arccal 
- Nem áll szándékunkba. - jelentette ki komolyan barátom 
- Tudod, nagyon örülök, hogy egymásra találtatok. - mondta komolyan
- Én is örülök. A legjobb dolog az életembe. - szorította meg combom Hazza
Este folyamán apám száját ez a mondat, kicsit átalakítva többször is elhagyta a száját. Harry mosolyogva tűrte, és mindig valami frappáns válasza volt rá, míg én azért imádkoztam, hogy a föld megnyíljon alattam. Nem tudtam elképzelni, hogy miért akar ennyire megalázni apám. Biztosan Ő poénra veszi, de nekem már igen kellemetlen volt. Főleg, mivel még egy igazi csók sem volt közöttünk, nem hogy még más. 
Segítettem anyának elpakolni, míg Nicol és Harry elvonultak a nappaliba, és megnézték a mesét. Amint végeztem csatlakoztam hozzájuk. A kanapén már nem volt hely, de Harry ezt megoldotta. Ölébe húzott, és úgy néztük végig a mesét, ami engem teljesen hidegen hagyott. Húgom szinte falta szemeivel a történéseket, míg apám elvonult az emeltre. Harry a hátamat cirógatta a gerincem mentén, míg vállának dőlve próbáltam nyitva tartani a szemeim. 
Éreztem, hogy mozog alattam valami. Illetve, hogy én haladok. Lassan nyitottam fel szemeim, és láttam meg a göndör fürtöket. Pár pillanattal később az ágyneműm puha anyagát éreztem meg. Leült mellém és az arcomat simogatta, miután betakart. Adott egy puszit arcomra, és éreztem, ahogyan lassan emelkedni kezdett. Megfogtam a kezét, és szemeibe néztem. Arrébb csúsztam, és vártam. Megszabadult szűk csőnadrágjától, és pólójától, majd befeküdt mellém, a takaró alá. Magához húzott, és úgy merültem el az álmaimba.

****

Hajnal lehetett, amikor arra ébredtem, hogy a szám, a torkom kiszáradt. Fájdalmasan könyörögtem volna egy pohár vízért, így szemeim azonnal kinyitódtak. Szobát sötétség borította. Melegem volt, és ez a helyzetet még rosszabbá tette. Lassan lehámoztam a rám tekeredő srác kezeit, és kimásztam az ágyamból. Lassan, halkan sétáltam ki a szobából, és mentem le a konyhába. Villanyt nem kapcsoltam. Elég volt az utcáról beszűrődő fény. Levettem egy poharat a szerkényből, majd teletöltöttem egy hűsítő, pohár vízzel. Hamar megittam az üvegpohár tartalmát, és a mosogatóba helyeztem. Lassan fordultam meg, és hirtelen felsikítottam, de az alak azonnal számra tapasztott a hatalmas kezét. Pislogtam, a szívem vad tempót diktált.
- Shh, nyugi Édes. - szólalt meg egy kellemes, mély, rekedtes hang - Csak én vagyok.
- Idióta vagy. - mondtam halkan, amikor szabaddá vált a szám
- Hiányoltalak. - húzott közelebb magához
- Menjünk vissza, jó? Csak egy alsó van rajtad, nem kéne, hogy bárki is meglásson így. - néztem fel rá
Felnevetett halkan, majd ujjait összefűzte enyéimmel, és a lépcső felé húzott. Egymás mellett sétáltunk fel lassan, és igyekeztünk csendbe maradni, hogy senki nem ébredjen fel. Ahogy beértünk a szobába, bezárta mögöttünk az ajtót, és már hátulról át is ölelt. Nyakamra adott puha, finom csókokat, míg egyik kezével oldalamat simogatta. Szemeimet lecsuktam az édes érzés miatt, de szinte azonnal észhez is tértem.
- Harry .. ne - fejtettem le kezeit magamról, és szembefordultam vele
- Miért rontod el mindig a kellemes perceket? - tűrt fülem mögé egy kusza tincset
- Nekem ez gyors. Sajnálom. - hajtottam le fejem - Nem vagyok olyan, mint a többi lány, akikkel együtt voltál. Tudod, ha arra vágysz, rossz lányt választottál.
- Tudod beérném a csodás száddal is, a finom csókoddal. Ha csak megcsókolhatnálak, már boldoggá tennél. De te kínozol engem, és ezt az érzést, bármennyire is fáj bevallanom, de imádom. Kicserzettül felizgat már a gondolata is annak, hogy egyszer az enyém leszel. - suttogta fülembe - Csak az enyém leszel. Örökké.  Senki más nem érhet majd a puha bőrödhöz, nem csókolhat majd meg. Az enyém, csak az enyém. - csókolt arcon - Aludjunk.
Bemásztam az ágyba, neki hátat fordítva. Lehunytam szemhéjaim, és csak azt vártam, hogy mielőbb álomba merüljek. Tudtam, hogy miattam maradt, hiszen én kértem rá, úgymond, de most szerettem volna, ha inkább távolság van közöttünk. Utolsó reményem volt, hogy az ágy túloldalán marad, de ez is befellegzett. Karját derekam köré tette, és szorosan hozzám bújt.

Harry

Ébredésemet a telefonom hangos zenélése okozta. Nyűgösen fordultam a másik oldalamra, ezzel elengedve a még mellettem alvó lányt. Sms feladója Paul volt. Csodálkozom, hogy nem hívott, hanem csak ez üzenetet küldött, amiben az állt, hogy ma menjünk be hozzá. Bezártam anélkül, hogy visszaírtam volna. Azonnal vissza is fordultam, és átöleltem Thea derekát. Orromat a hajába fúrtam, és mélyen beszívtam finom illatát.
- Ki volt az? - kérdezte még álmos hangon
- Paul. Szeretné, hogy bemenjünk hozzá. - válaszoltam
- Történt valami? - fordult felém
- Nem hiszem. De, amint ott leszünk többet megtudunk.
- Mikor kell mennünk?
- Még a délelőtt folyamán. - sóhajtottam
- Akkor készüljünk. - ült fel
Kimászott mellőlem és a fürdőbe vonult. Amíg Ő készülődni kezdett, én is magamra rángattam a nadrágom, és a pólóm. Nem szokásom, de megvetettem az ágyat, és leültem. Nem kellett sokat várnom amikor kilépett. Egyből végignéztem rajta. Csinos volt, és igazán jól álltak rajta a ruhadarabok.
- Édes. - álltam mögé, amikor az egész alakos tükörben nézegette magát - Nagyon jól állt ez a felső, de talán kicsit jobban is felöltözhetnél. Most voltál beteg.
- Ne aggódj. Kabát is lesz rajtam.
- Komolyan mondom, ha megint beteg leszel, nem állok jót magamért.
- Rendben apa. - puszilt arcon, míg a megnevezésen jót mosolyogtam
Ráhagytam a dolgot, hiszen továbbá is csak mind a kettőnk, a saját érveit sorolná fel. Sok értelme nem lenne, hiszen nőből van, és meggyőzni lehetetlen. Lementünk a földszintre, ahol senki nem volt.
Hamar az autóba ültünk, és már indítottam is. Gondoltam mielőtt Paul-hoz megyünk, hazamegyek egy gyors zuhanyra, és átöltözésre. Fél óra alatt ott is voltunk a házamnál. Thea szinte, szájtátva figyelte, és nézett körbe. Mondtam neki, hogy érezze magát otthon, amíg gyorsan összeszedem magam. Alig fél óra alatt kész is lettem, és indultunk tovább.

****

- Vajon mit akarhat? - aggodalmaskodott már a liftben Thea
- Fogalmam sincs. - mondtam őszintén
Feszülten vártunk, amíg a lift halk puffanással jelzi, hogy megérkeztünk. Azonnal Paul irodája felé mentünk. Bekopogtam, és azonnal be is nyitottam. Egyedül volt, és egyből üdvözölt minket. Leültünk a kanapéra, még Ő szembe velünk.
- Szóval hogyan álltok egymáshoz? - kezdett egyből a közepébe
- Egész jól. - feleltem - Szerintem, már teljesen jó a viszonyunk. - mosolyogtam a lányra
- Ennek örülök. Akkor nem okoz gondot, az amit kérni szeretnék. - nézett komolyan - Bár már a lapokon, internetes portálokon megtalálhatóak vagytok, de ez nem elég. Kezdenek gyanakodni, hogy csak egy áll kapcsolatról van szó.
- Mit vársz Tőlünk? - kérdeztem egyből - Együtt jelenünk meg szinte mindig mindenhol, napi szinten.
- Igen, ezt örömmel hallom. Viszont szeretnék egy kis felhajtás.
- Felhajtást? - kérdeztem vissza egyből
- Csókold meg nyilvánosan, ölelkezzetek. Tényleg úgy kell kinéznetek, mint egy szerelmes pár.
- Ne haragudj, de nem csókolom meg egy újságcikk miatt. - akadtam ki - Nem ezért szeretném, Őt megcsókolni. Tudom, hogy ez érdekes pont tőlem, de nem fogom azért megcsókolni, hogy a média megnyugodjon. Leszarom.
- Harry Ő is egy lány, akikkel elvagy. - mondta lekezelően - Csókoljátok meg egymást egy nyilvános helyen, és minden rendben lesz.
- Ő nem csak egy lány. - álltam fel, és kézen fogtam - Ő az első, akit tisztelek. Nem fogok semmit elcseszni egy kibaszott cikk miatt.
Azonnal kihúztam magam után az irodából. Egyenesen a lifthez mentünk, és néma csendben vártuk, hogy annak ajtaja kinyíljon, és eltűnhessünk végre. Amint megérkeztünk az autómhoz, már indultunk is. Egy perccel sem szerettem volna tovább ott tölteni az időm.
Csendben utaztunk jó pár percen keresztül. Feszült voltam, amiért azt akarja Paul, amit akar. Igen, más lánnyal lehet, hogy nem zavart volna, és megtettem volna, akár mikor, akár hol, de vele nem. Tudom, hogy Ő nem olyan, és ezt tiszteletben tartom. Végre sikerült normális belátásra bírnom saját magam, erre meg ezt kapom.
- Harry - törte meg a kínosnak mondható csendet - Miért utasítottad, így vissza?
Elgondolkoztam a kérdésén. Nem tudom, hogy az igazat mondjam, vagy pedig találjak ki valami elfogadható, nevetséges kifogást. Neki nem állt szándékomban ártani, így az igazság mellett döntöttem. Joga van tudni, bár meglep, hogy nem érti.
- Említettem már, hogy meg akarlak ismerni. - kezdtem, ahogy megálltunk egy piros lámpánál - Nem akarom, hogy az első, igazi csókodat Tőlem nyilvánosság előtt kapd. Illetve, hogy el legyen sietve. Veled nem- Mással nem érdekelne, de veled szeretnék fokozatosan haladni. Bármennyire is meglepem ezzel még saját magam, és egyben gyötröm is, de nem szeretnék fejvesztve rohanni.
Nem mondott semmit, csak kifelé nézett. Nem szerettem volna erőltetni semmit, éppen ezért is jobb a fokozatosság. Tovább hajtottam, amint a lámpa zöldre váltott.
- Este átjönnek a srácok, meg a lányok is hozzám. Neked nem lenne kedved? Csak egy kis iszogatás, beszélgetés és ilyenek. - vetettem fel az ötletet - Örülnék, ha eljönnél.
- De, szívesen. - mosolygott rám
- Akkor olyan 8 körül érted megyek majd.
- Rendben.
Az út további része csendesen telt, de ez már egyáltalán nem tartozott a kínos kategóriába. Rádió halkan töltötte meg a kis légkört, és ez így jó is volt. Leparkoltam a házuk előtt, és elkísértem az ajtóig. Egy puszival elköszöntünk egymástól, és már indultam is.
Beugrottam bevásárolni az estére. Vettem pár üveg italt, üdítőt, és rágcsát. Lányok imádják a csokit tudomásom szerint, és remélem Thea is, így azt is beszereztem. Amint végeztem a bevásárlással, haza indultam, miközben csak az járt a fejemben, hogy a ma estét ismételten együtt töltjük, még ha társaságban is.

Ps.: Ez egy rövidebb rész lett, de garantálom, hogy a következő sokkal izgalmasabb, és hosszabb lesz. :)) xx

2014. január 14., kedd

6.rész

Harry

Reggel egyből a szokásos futásom után, elkészültem és az autómba ültem. Bementem egy kávézóba és vettem egy teát, és kávét, melléjük pedig friss péksüteményeket. 
Amint mindent kifizettem, már mentem is tovább. Még megálltam egy virágboltnál, ahol beszereztem egy szál vörös rózsát. Tudtom, hogy ezzel nem hibázhatok, hiszen minden lány szereti.
Egy helyre még be kellett szaladnom. Tudtam, hogy van egy dolog, amit szeretne, és igyekeztem teljesíteni a vágyát. Reméltem, hogy értékelni fogja.
Hamar Thea-ék házánál találtam magam. Leparkoltam, és amint kiszedtem mindent, elindultam a bejárat felé. Kopogtam, és nem is kellett sokat várnom, amikor is az ajtó kinyílt. 
- Jó reggelt. - mosolyogtam Thea édesanyjára 
- Szia Harry, gyere beljebb. - tárta ki jobban az ajtót 
- Thea? - érdeklődtem
- Fenn van. Szerintem még alszik. - világosított fel - Elviszem oviba Nicol-t, aztán a szerkesztőséghez megyek. - tájékoztatott - Vele lennél? Nem nézett ki valami jól éjjel. 
- Valami történt? - kérdeztem egyből
- Szerintem beteg lesz. De lehet, hogy csak beképzelem már. - felelte - Viszont rohannunk kell. Szép napot.
- Szia Harry. - mosolygott rám Nicol
- Sziasztok. - mosolyogtam vissza, és bezártam az ajtót 
Lepakoltam a konyhába mindent, majd levettem kabátom, csizmám és az emeletre siettem. Halkan nyitottam be a még mindig sötétségben úszó szobába. Thea édesen aludt. Barna, selymes tincsei szétterülve voltak a párnáján. Lassan lépkedtem hozzá, és ültem mellé. Óvatosan simítottam végig arcán. Forróságot éreztem. Bőre túlzottan fehér volt, kicsit sápadt. Megismételtem a mozdulatot, aminek hatására lassan felnyitotta szemhéjait. Mosolyogva figyeltem, ahogyan nagyokat pislogott, majd Ő is elmosolyodott. 
- Szia. - köszöntem mosolyogva
- Szia. - ült fel - Hogy kerülsz ide? 
- Gondoltam együtt tölthetnénk a napot. - feleltem - Anyukád mondta, hogy nem vagy jól. 
- Csak fáj a fejem. 
- Szerintem lázas is vagy. 
- Jól vagyok. Tényleg. - igyekezett győzködni 
- Gyere, hoztam reggelit. 
Kimászott a takaró alól, és szemeim egyből hosszú, vékony lábaira, combjaira kalandoztak. Alsó ajkamba haraptam, és megállapítottam, hogy tökéletes. Túlságosan is. Hátra nézett rám, de ezt csak akkor vettem észre, amint megszólalt. Felálltam, és követtem le a lépcsőn. Egy nagyon, nagyon rövid nadrág volt rajta és a trikó. Haja lazán hullott vállára, és arca teljesen természetes volt. Jó volt látni Őt így, hogy milyen is valójában, amikor nem készül órákon át, mert éppen utcára lép.
Konyhában egyből a pulthoz lépett, amin a még gőzölgő italok voltak. Egyből helyet foglalt. Átnyújtottam neki a teát, hiszen Ő nem kávézik, csak nagyon ritkán. Péksüteményeket egy rövid eligazítás után, tányérra helyeztem, és letettem.
- És ezt is neked hoztam. - nyújtottam át a virágot
- Nem kellett volna. - mosolyodott el zavarában - Köszönöm. - hajolt felém, nyomott egy puszit arcomra - És a reggelit is.
- Szívesen.
Felállt mellőlem, és azonnal a virágot egy vázába helyezte, amit tele töltött vízzel. Letette maga mellé, és elfoglalta ismételten a helyét. Nekiláttunk a reggeli elfogyasztásának. Amint végeztünk elkezdett elpakolni, de azonnal segíteni kezdtem. Pakolás végeztével, megfogta a virágot és visszamentünk az emeltre. Előttem lépkedett, és bármennyire is igyekeztem úriember módjára viselkedni, tekintetem formás fenekére vándorolt. Nem tudom, hogy tisztában van-e azzal, hogy mennyire kínoz. Abban viszont teljesen, hogy nekem Ő kell. Ez a lány nem lehet másé, csak az enyém.
Szobájába beérve, az asztalához lépett, ahova elhelyezte a Tőlem kapott rózsát. Megmosolyogtam, amikor a tökéletes helyet kereste neki. Végül a könyveit nem piszkálva elvette a vázát, és az éjjeliszekrényére tette. Boldog mosollyal díjazta, hogy sikerült a legjobb helyre tennie, majd leült az ágyára.
- Ott fogsz ácsorogni? - kérdezte felnézve rám
- Nem. - feleltem, és leültem vele szembe - Igazából hoztam még egy kisebb ajándékot.
- Talán szülinapom van? - kérdezte nevetve
- Nem tudok róla. - nevettem vele - Viszont szeretném, ha  elfogadnád. - nyújtottam át a legújabb lemezünket - Hallottam, hogy tetszett a fellépés, és hogy beszerettél volna szerezni egyet. Gondoltam, akkor teljesítem a vágyad. Ez egyébként egy bővített változat. Csak limitált példányszámba jelent meg, és már nem lehet kapni. Szerettem volna, ha ilyen van a tulajdonodban. Van rajta egy olyan dal, ami szerintem tetszeni fog, és ha majd meghallgattad érdekelne a véleményed.
- Köszönöm Harry. - csúszott közelebb, és ölelt meg - Most meghallgathatom?
- Szeretném, ha csak akkor, amikor nem leszek már itt.
- Nem szereted vissza hallani a dalaid? - érdeklődött
- Nem erről van szó. Csupán az a dal nagyon fontos számomra, és szeretném, ha egyedül hallgatnád meg, és alkotnál véleményt.
- Értem. Igyekszem mielőbb. - mondta, de a mondat végére már hangja igen erőtlen volt
- Minden rendben? - érdeklődtem állapota felől
- Persze. - mosolygott, de hangja teljesen erőtlen, élettelen volt - Honnan tudta, hogy szeretném a lemezt?
- Legyen az én titkom. - mosolyogtam rá
- Gonosz vagy. - jegyezte meg két köhögés között
- Jól vagy? - kérdeztem, amikor köhögni kezdett
- Igen. - suttogta
- Lázas vagy. - állapítottam meg, amikor arcára helyeztem kezem - Hol van a lázmérő, és a gyógyszerek?
Elmagyarázta alig hallhatóan, hogy merre is találom. Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába, és keresni kezdtem, ott ahol mondta. Sikerrel jártam. Visszaszaladtam hozzá, és átnyújtottam neki a kis szerkezetet. Csendben vártuk, míg az jelzett. Megnéztük mindketten, és tiltakozás nélkül vette be a lázcsillapítót.
- Mondtam tegnap, hogy induljunk el időmben. - szidtam le finoman - Akkor most semmi bajod nem lenne.
Próbált válaszolni, de egyből kezemet szájára tettem. Alig volt hangja, és ha még erőlteti, akkor csak rosszabb lesz. Kezébe nyomtam a telefonom, a jegyzeteknél és mondtam neki, amit mondani szeretne, oda írja le. Azonnal munkának is látott. Ujjai szorgosan keresték a megfelelő karaktert, majd megfordította a készüléket, hogy én is lássam.
- Ne apáskodj. Nem áll jól. ;)
- Próbállak óvni, szerintem ebben semmi sincs, csupán féltés.
- Miért törődsz velem ennyire? - mutatta az újabb szöveget
- Fontos vagy számomra. - vallottam be - Úgy érzem, hogy igazán kezdelek megkedvelni. Ha ennél is több lesz, szeretnélek egészségesen. Legfontosabb, hogy minden rendben legyen veled. Tudom ez csak egy kis megfázás, de akkor is, szeretném, ha mielőbb felépülnél.
- Te is fontos vagy nekem, de kérlek ne legyél ennyire basáskodó.
- Igyekszem Édes. - mosolyodtam el - Mit csináljunk?
- Passz. Te feladatod szórakoztatni engem, Édes.
- Miért van az, hogy most merészebb vagy? - csodálkoztam - Soha nem hívtál így, és mindig visszahúzódó vagy. Ezeket a szép száddal is elmondhattad volna eddig is.
- Nem tudom. A közeledben megsemmisülök egyszerűen. 
- Miért? Bántottalak valaha? Vagy csak mondta egy rossz szót is?
- Nem. Nem így értettem.
- Elárulod?
Érdekelt, hogy mi az oka annak, hogy amikor van hangja, akkor nem fejezi ki az érzéseit. Úgy érzem magam, mintha elnyomnám, pedig nem. Legalábbis nem tudatosan. Soha nem akartam neki ártani, illetve csak az elején. De azt sem annak hívnám. Az egyikünknek sem rossz, hanem éppen ellenkezőleg csodás lett volna. Lelkileg biztos, hogy összetörtem volna, de ezért is mondtam le arról a dologról. Igyekszem a legjobbat kihozni magamból, és remélem, hogy ezt Ő is látja.
- Hatással vagy rám. Egyszerűen igyekszem a feladatomnak megfelelni. 
- Ne, kérlek ne így állj hozzá. Nem a feladatod. Felejtsd el Pault, a menedzsmentet, akár azt is, hogy híres vagy. Csak velem foglalkozz, azzal a sráccal aki itt ül előtted.
- Próbálkozom, de nehéz. 
- Bízok benned. - mondtam őszintén, mélyen szemeibe nézve
Halványan elmosolyodott. Amit mondtam, tényleg úgy gondoltam, és reméltem, hogy Ő is komolyan veszi a szavaimat. Soha nem beszélgettem, és nem is töltöttem ennyi időt folyamatosan egy lánnyal sem. Nekem is új, ahogy valószínű neki is, ez a helyzet, de igyekszem mind kettőnk számára a legjobbá tenni. Felálltam és az asztalához sétáltam, ami fölött egy polc volt, tele filmekkel. Nézegetni kezdtem, és egyből megtaláltam a kedvenc filmem. Leemeltem, és felé tartottam, hogy Ő is lássa.
- Megnézzük? - kérdeztem
Bólintással jelezte, hogy benne van. Azonnal a lejátszóhoz mentem, és behelyeztem a lemezt. Távkapcsolókkal a kezemben mentem vissza, és feküdtem le mellé. Hátamat az ágy támlájának támasztottam, és már indítottam is a filmet.
Már a felénél járhattunk, amikor éreztem, hogy finoman közeledik. Elmosolyodtam. Kezemet háta mögé helyeztem, és magamhoz vontam. Mellkasomon pihent, ahogyan nézte a filmet. Kezem csípőjéhez ért, amin minimálisan a trikója fel volt tűrődve. Ujjaimmal finoman simítottam végig puha bőrén. Hasamon pihenő keze megmerevedett, és már nem játszott a pólóm anyagával.
Nem tudtam mit tegyek. Film már teljesen hidegen hagyott, és csak azt szerettem volna, hogyha itt és most az enyém lesz. Fejemet lehajtotta, így haja kellemes illata csapott meg. Mélyebb levegőt vettem, és akkor éreztem meg igazán az eper édes illatát. Másik kezem és köré fontam, így már teljesen az ölelésembe volt. Nem tiltakozott, éppen ellenkezőleg. Arcát mellkasomba fúrta. Szerettem volna megcsókolni, érezni ajkai ízét, de vissza kellett fognom magam. Előrébb helyeztem, hogy beteg, és hogy valószínűleg még igen ellenkező is lenne. Így tovább figyeltem, ahogyan a képkockák váltakoznak a tv-n.

Thea

Amint magához ölelt, szívem vadul kezdett el dobogni. Éreztem ahogyan gyorsan pumpálta szívem a vért. Közelsége egyszerre rettentett meg, és melegített is fel. Végig a mellkasán volt a fejem. Orromba belekúszott férfias illata. Imádtam. Film már nem kötött le, de visszafogtam magam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek fel rá.
Sikerült végignéznünk a két órás filmet. Már javában dél körül mozgott az idő. Ahogyan lekapcsolta a készüléket felültem. Keze csípőmön maradt, és úgy figyelte a mozdulataim.
Torkom rettentően fájt, úgy ahogyan a fejem is. Kimásztam az ágyból, és a táskámhoz mentem, ami a kanapén hevert. Kivettem belőle egy fájdalomcsillapítót és azonnal be is vettem. Végig éreztem a tekintetét magamon.
- Rendben vagy? - törte meg a csendet rekedtes hangja
Felvettem a telefonom és írni kezdtem.
- Csak fáj a torkom, és a fejem. - fordítottam felé
- Aludj egy kicsit. - mondta, amikor már ismételten mellette feküdtem
Úgy tettem, ahogyan javasolta. Betakaróztam, és lehunytam szemeim. Éreztem, ahogyan Ő is a takaró alá bújik, majd kezét derekamra tette. Egymással szemben feküdtünk. Szemeimet kényszerítenem kellett, hogy csukott állapot tartós legyen. Szívem szerint csillogó, zöld szemeibe néztem volna. Közelsége mindent megzavart, de próbáltam minél előbb elaludni, miközben reménykedtem benne, hogy mikor felkelek, mellettem fog feküdni.

****

Fogalmam sincs, hogy meddig aludhattam. Szemeimet lassan nyitottam ki, és nyújtózkodtam egyet. Fejem egy kicsit keményebb felületen volt, mint a párnám, bár kényelmes volt még így is. Nagyokat pislogtam, és felfelé néztem, amikor rájöttem, hogy Harry mellkasán, kezei között fekszem. Édesen szuszogott, ajkai minimálisan el voltak távolodva egymástól. Karjai csípőmnél fogva tartottak szorosan magához. Elmosolyodtam, hogy mennyire is ártatlan, mint amilyen valójában. Olyan fiúnak tűnt, aki hétköznapi, és semmilyen problémája nincs. Államat mellkasán megtámasztva figyeltem arcát.
- Ha nézel, nem tudok aludni. - mosolyodott el
- Sajnálom. - mondtam, halkan, a minimális hangommal
Felnyitotta szemhéjait, így gyönyörű smaragdzöld szemeivel az én arcomat fürkészte. Mosolyom eltűnt, és helyét a feszültség vette át. Hirtelen rám tört, hogy valójában milyen közel is vagyunk egymáshoz. Felültem, és kimásztam az ágyamból. Kivettem egy laza cicanadrágot, és egy pólót. Fürdőbe mentem, és felvettem a ruhadarabokat. Kinyitottam az ajtót, hogy Harry még se legyen egyedül, amíg összeszedem magam. Kihúztam a szemem, és amikor éppen a hajamat kötöttem fel egy kontyba.
- Hova készülődsz? - érdeklődött
- Gondoltam, összeszedem magam kicsit. - feleltem suttogva, majd a parfümömért nyúltam, és fújtam magamra
- Komolyan a mi parfümünket használod? - húzta mosolyra száját
- Jó az illata. - pirultam el
Fülig érő szájjal lépett mögém, és ölelte át derekam. Nyakam szabadon tárult fel előtte, így arcát könnyedén hajthatta oda. Mély levegőt vett, ezáltal beszívta a saját parfümjük illatát. Levegő amit végül kifújt, csiklandozta a bőröm, így felkuncogtam.
- Édes hang. - csókolt nyakamba, és eltávolodott - Rajtad kellemesebb az illata.
- Harry, kérlek. - néztem rá a tükrön keresztül
Egy utolsó puszit adott arcomra, majd teljesen elengedett, és lemondó sóhajjal visszament a szobámba. Belenéztem a tükörbe és már nem azt a boldog lányt láttam, aki az előbb mosolyogva fogadta a bókokat. Elhatároztam, hogy engedek neki. Nem túlságosan, de minimális határokat gond nélkül átléphetek vele. Kezdtek bízni benne, és ennyit megérdemel. Mosolyt erőltettem magamra és kisétáltam hozzá. Megfogtam kezét, és magam után húztam. Földszintre igyekeztem, ott is a konyhába. Már délután volt, így gondoltam, hogy nem csak én, de már Harry is éhes lehet. Leültettem a pultnál, egy bárszékre, és a hűtőhöz mentem. Elkezdtem kivenni a spagettihez valókat, és azonnal a gyártásának kezdtem.
- Mióta tudsz főzni? - kérdezte Harry, miközben pakoltam
- Úgy két éve. - feleltem, majd letettem elé a sajtot, a reszelővel
- Erre jó vagyok mi? - nevetett fel kérdően - Bár szerintem másban is.
- Perverzségeidet másnak szánd. - nevettem rá, de azonnal abbahagytam, amikor kaparó érzést éreztem torkomban
Hangosan felnevetett, és neki is kezdett a sajtreszelésnek. Én a szósz elkészítését kezdtem el. Amint azzal végeztem, a tésztát feltettem, és már csak várnunk kellett.
- Hát ez remek. - mosolygott rám Harry, amikor megkóstolta - Remélem tudod, hogy soha nem szabadulsz tőlem.
- Örülök, hogy ízlik.
- Együtt csináltuk, még jó, hogy jól sikerült. - jegyezte meg fülig érő szájjal
- Soha ne legyél szerény.
- Nincs rá szükségem. - kacsintott
- Akkor neki is láthatsz mosogatni, hogy megmutasd mennyire is jó vagy. - jegyeztem meg, amikor befejeztük az evést
-Ez komoly? - nézett rám könyörgően
- Nem, megcsinálom én. - mosolyogtam és elvettem előle a tányért
Végül oda jött, és amit elmostam, eltörölgette. Mindent a helyére tettünk, és a nappaliban telepedtünk le. Tv-t kezdtem el kapcsolgatni, de semmit nem találtam, ami értelmes lett volna. Egyik pillanatban kikapta a kezemből a távkapcsolót, és visszafelé kezdett el lépkedni, amíg meg nem állapodott egy csatornán, ahol a spongyabob ment.
- Ez komoly? - néztem rá nevetve
- Én is ember vagyok. Mondtam neked. - mosolygott rám - Kedvenc mesém.
- Egyre biztosabb vagyok abba, hogy a húgomat kellett volna helyettem választanod.
- Nem hiszem. - csúszott közelebb - Vele nem tehetném meg ezt.
Amint kimondta közeledni kezdett. Ajkai enyéimmel találkoztak. Finoman érzékien vette fogságba számat. Nem volt akaratos, amit értékeltem. Én szinte dermedten ültem előtte, és csak vártam. Lesokkolt a hirtelen mozdulata. Csak ajkaink értek össze, egy szűzies csókban, de szívem így is ezerrel száguldott.
- Megjöttünk. - csapódott ki a bejárati ajtó
Azonnal eltávolodtunk egymástól.  Arcom piros színt vett fel, amikor tekintetünk találkozott. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy tényleg megcsókolt, még ha az pár másodpercnyi is volt. Húgom bevetődött közénk, így azonnal visszatértem a jelenbe.
- Sziasztok. - ölelt át minket egyszerre - Ú spongya. - és már el is vesztettük, ahogyan a tv-t kezdte nézni
- Mennem kell. - állt fel 'barátom'
Láttam ahogyan visszaszalad a szobámba, fel az emeletre, majd kis idő múlva már a telefonjával a kezében tért vissza. Felvette a kabátját, csizmáját, és az ajtóból nézett rám, ahogyan én megsemmisülve ültem még mindig a kanapén. Mosolygott önelégülten.
- Ki sem kíséred? - kérdezte anya
- De. - feleltem szaggatottan
Felálltam és lassú léptekkel sétáltam elé. szemei végig rabul ejtettek, és azon gondolkoztam, hogy búcsúzóul egy második csókot kapok e. Vágytam rá, de lépni viszont féltem. Mosolyogva fogtam meg kezem, és húzott magával az ajtóba. Így anya és Nicol nem látott ránk. Egy puszit nyomott arcomra.
- Remélem mielőbb találkozunk, és hogy hamar meggyógyulsz. - simított vég arcomon
- Igyekszem.
Még egy puszit kaptam arcomra, és már az ajtón kívül volt. Még mindig nem tudtam hova tenni a dolgot. Visszamentem a nappaliba, de ahogy felvettem az asztalról a telefonom már mentem is szobámba. Befeküdtem az ágyamba, és újra átéltem gondolatban azt a rövid szűzies csókot. Végigsimítottam ajkamon és elmosolyodtam az elméken és azon, hogy valójában mennyire is élveztem a dolgot. 

2014. január 11., szombat

5.rész

Thea

Nappaliban ültem húgommal, és anyával. Éppen valami igen érdekes mesét néztünk, amikor anya felém fordult. 
- És milyen Harry? - kérdezte - Mármint jól kijöttök?
- Igen, kedves srác. Kezdem megkedvelni. - mosolyodtam el
- Ő biztosan kedvel téged.
- Ezt meg honnan veszed? - néztem értetlenkedve
- Csak rá kell nézni, amikor együtt vagytok. 
- Barátként tekintünk egymásra. - mondtam egyszerűen
- Ezt te sem hiszed el kicsim. - mosolygott rám - Együtt vagytok minden este, és van amikor napközben is. Megértem, hogy új nektek a helyzet, de mind ketten fiatalok vagytok, és hogy őszinte legyek, illetek is egymáshoz. 
- Akkor se ismerjük egymást. 
- Ami késik. nem múlik. Hidd el, hogy oda van érted, és ennek itt nincs még vége. 
- Miért akarod annyira ezt a dolgot? - vontam kérdőre
- Szerintem nagyon szép párt alkottok. Amikor megjelenik, látszik hogy mennyire is boldog vagy. Ahogyan Ő is, a te közeledben. Igazából, amikor látlak Titeket együtt, elhiszem, hogy együtt vagytok. Tényleg úgy látszik, hogy ez a kapcsolat komoly. 
- Komolyan? - nevettem - Pedig semmi sem történik közöttünk. Egymás mellett állunk és mosolygunk.
- Azért a filmpremieren, abban az interjúban igen közel álltatok. És ahogyan nyilatkoztatok ezzel kapcsolatban. - ábrándozott el - Kicsim, hagyjad magad. Tudtom, hogy az anyád vagyok, és éppen ellenkezőleg kéne hozzá állnom a dolgokhoz, de nem tudom megtenni. Öröm rátok nézni. Tudom, hogy milyen volt, de szerintem képes változni. 
- Nem tudom anya. Először tényleg meg kell ismernünk egymást.  
- Én a legjobbakat remélem, és kívánom. Megérdemled, hogy boldog legyél, egy remek srác mellett. - simított végig kezemen - Hétvégén áthívhatnád ebédre. Szerintem apád is megismerné. 
- Megkérdezem majd. Ha ráér, biztosan eljön. - mondtam
- Karácsonyt tényleg a családjánál töltitek? - faggatózott 
- Igen. Be szeretne mutatni. Nem tudják, hogy csak az áll barátnője vagyok, így Anne, az anyukája már nagyon kíváncsi. 
- Azért remélem, hogy ide is jöttök, ha csak egyik napra is.
- Biztosan, bár onnan megyünk Svájcba. 
- Veletek megy?
- Igen, Belle rávette. Illetve megemlítette neki, és egyből belement. Harmadikán jövünk haza. 
- És erre mondod azt, hogy nem foglalkozik veled, és nem érdekled? Szívem, vedd észre, hogy igazán elvetted az eszét.  Egy lány miatt sem kötelezte még el magát.
- Rá erőltettek engem. - nevettem fel fájdalmasan
- Nem igaz. Ő választott téged, ezt ne feledd. Ha pedig komolytalanul állna a dolgokhoz, nem is tervezne egy hónappal előre.
- Lehet igazad van. 
- Biztos. 
Elgondolkoztam anyám szavain. Beláttam, hogy valóban van benne valami. Ha csak a média előtt akarna velem mutatkozni, akkor nem erőltetné, az ismerjük meg egymás dolgot, illetve nem tartana velem az útra. 
- Mennyi az idő? - kaptam észbe
- Öt óra múlt. - felelte anya
- Elfogok késni, basszus. 
Rohantam fel a szobámba, és azonnal valami normális ruha után kezdtem keresgélni. Sikerült kiválasztanom kényelmes, de még is csinos szettet, aztán siettem a zuhany alá. Amint kész lettem, feltettem egy könnyű sminket, hajamat begöndörítettem. Csengő szólalt meg, ami jelezte Harry érkezését. Telefonomra néztem és már kicsivel hat is elmúlt.
- Szívem, megjött Harry. - kiabált fel anya
- Sietek. 
Azonnal szobámba mentem és felkapkodtam magamra a ruháimat. Fújtam magamra a parfümömből, táskámba bepakoltam a legfontosabb dolgokat, és már száguldottam is le az emeletről. Nappaliban találtam meg a göndör srácot, akinek ölében a húgom foglalt helyet. Valami igen izgalmasat mesélhetett neki, ugyanis a srác igen érdekfeszítően hallgatta. 
- Kész vagyok. - szólaltam meg, miközben felvettem a magassarkúm
- Szia. - mosolygott rám
- Thea, képzeld elmeséltem Harry-nek, hogy milyen jó is volt a mese amit néztünk, és hogy a nagyi mennyire örült a hírnek, hogy szerelmesek vagytok. - áradozott húgom 
- Örülök prücsök. - pusziltam arcon
- Én nem is kapok? - mosolygott rám, miközben letette húgom, és mellém állt - Szia Édes. - csókolt arcon
- Felőlem indulhatunk. - néztem rá mosolyogva
- Jó szórakozást, és vigyázz rá. - kötötte anyám, Harry lelkére
- Mint még senki másra. - hangja őszintének hangzott 
Kézen fogott és kivezetett az előszobába. Húgomtól még elbúcsúzott, majd anyámnak is nyomott két puszit arcára. Felsegítette a kabátom, és ismételten összekulcsolta ujjaink. Kivezetett az autóhoz, majd megvárta még beszálltam. Hamar mellettem ült, és már indultunk is. 
- Igazán csinos vagy. - mondta
- Köszönöm, de nem kell mindig elmondanod. - jegyeztem meg pirulva - Egyébként is ez csak egy laza szett.
- Akkor is remekül mutatsz benne, bár miben nem.
- Erre nincs szükség, nem kötelez senki rá, hogy ilyeneket mondj.
- Nem is kötelességből teszem, hanem mert így gondolom. - felelte - Tudod, megváltozott a gondolkodásom. Nem mondom, hogy teljesen, de egy kis változás mindenképpen akad. Kérlek, inkább élvezd, amiket mondok, vagy éppen teszek. Tényleg szeretnélek megismerni, és esetleg valamit kialakítani. Felejtsd el azt, hogy miként is találkoztunk. Hogy mi ennek az egésznek az oka. Inkább csak élvezd, hogy milyen eseményekre, helyszínekre, városokba jutsz el velem.
- Harry, ha el is engedem magam nem érdekel, hogy hova jutok el veled. - néztem rá - Ha megismerlek, és bármi kialakul közöttünk, nem azt szeretném élvezi, hogy a média előtt legyünk, és minden mozdulatunk az interneten kössön ki. - mondtam teljes őszinteséggel
- Örülök, hogy így gondolod. Komolyan. Nem sok lány mondta ezt.
- Adtál rá esélyt nekik?
- Mivel beszélgetésre nem sok időt szántunk, így nem igazán. - nevetett fel kínosan
- Nem vagyok rá kíváncsi. - néztem ki az ablakon
- Héé. - éreztem meg lábamon kezét - Ne legyél morcos, tudod, hogy milyen életem volt.
- Van.
- Volt. Határozottan, csak volt.
- Ha te mondod. - vontam vállat
- Te féltékeny vagy az exeimre. - nevetett fel
- Nem, nem vagyok az. - horkantam fel
- De, igen. Lásd be.
- Styles, inkább a vezetéssel foglalkozz.
Nevetve szorította meg a combom, majd visszahelyezte a kormányra a bal kezét is. Csend volt, bár a rádió halkan szólt. Nem kellett sokat várnom, amikor is végre kiszállhattam a járműből. Az épület előtt nem meglepően fotósok gyülekeztek. Ahogyan kiszálltunk már csak a vakukat láttuk. Harry szorosan fonta csípőm köré karját, és húzott magával az épületbe. Fejemet lehajtottam, arcomat szinte Harry mellkasába fúrtam, hogy ne vakítsanak meg a villanó fények. Amint biztonságos helyre értünk lazítottam a szorításon, és felnéztem.
- Nyugi, már nincsenek itt. - mondta Haz
- Még mindig utálom őket. - jegyeztem meg
- Én is. De kérlek, nyugodj meg. Vigyázok Rád.
Nem reagáltam az elhangzott kijelentésére. Kézen fogva vezetett végig egy hosszú folyosón, majd egy ajtón leptünk be, amin egy papírra ki volt írva, hogy 'One Direction'. Srácok ültek benn, és nagyban beszélgettek.
- Sziasztok. - köszöntünk
Mindenki, mindenkit üdvözölt, majd helyet foglaltam az egyik kanapén. Harry készülődni kezdett. Srácok jól elszórakoztak, míg  én csendben hallgattam a hülyeségeiket. Egyszer csak elkezdtek egy dalt énekelni, ami igen felkeltette az érdeklődésem. Még nem hallottam, de abban biztos voltam, hogy egy saját szerzeményt hallhatok.
- Sziasztok. - lépett be egy kedves, mosolygós lány, Eleanor
- Szia. - köszöntem vissza mosolyogva
Összes fiúnak adott egy-egy puszit, majd barátjánál kicsit tovább időzött el. Végül leült mellém, és nekem is puszit nyomott arcomra. Viszonoztam kedvességét, hiszen semmi okom nem lett volna ellene tenni.
- Hogy vagy? - fordult felém, és feltett egy igen egyszerű kérdést
- Köszönöm jól, bár feszengek kicsit. Ez az első ilyen alakom.
- Igen, emlékszem, hogy én is zavartan éreztem magam, de hidd el, hogy hamar megfogod szokni. - biztatott  kedvesen - Hogy jöttök ki Harry-vel? - érdeklődött
- Döcögős a dolog, de igyekszik, ahogyan én is. - feleltem őszintén - Túl vagyunk az első félreértésen, de elnézést kért, és megbeszéltük, hogy adunk esélyt egymásnak.
- Mozis eset?
- Honnan tudod?
- Louis. Legjobb haverok, és hát Lou meg nekem mondd el mindent, de ne aggódj, más nem tudd róla. - biztosított - Rosszul érezte magát utána, és meg is értem. Őszinte leszek veled. Soha nem bánta még meg, hogy ráhajtott valakire. Ha éppen el is utasították, akkor sem csinált nagy ügyet belőle. Viszont ezt tényleg magára vette, és azt hajtogatta, hogy mindent elrontott. Persze kicsit kifejezőbben.
- Fogalmam sincs, hogyan is kéne viszonyulnom hozzá. - vallottam be
- Igen, tény, hogy nehéz eset, de szerintem képes a változásra. Tudtommal mióta veled van, azaz két hete már igazán jól halad. Nem megy el esténként bulizni, inni és csajozni. Nála ez hatalmas javulásnak számít.
- Én nem kértem Őt ilyenre. Bár Paul, igen.
- Hidd el, hogy Paul szavai teljesen hidegen hagyják.
- Édes. - lépett hozzám az említett srác -  Kibeszéltetek? - kérdezte nevetve
- Eltaláltad Haz. - nevetett El
- Ismerlek drágám. - puszilta arcon a lányt - Mehetünk? - nézett rám
Aprót bólintottam, és felálltam. Összekulcsolt ujjakkal sétáltunk végig egy folyosón, majd egy puszit adott, és elváltunk. Eleanor-al, a nézőtérre mentünk, ahol már a lefoglalt helyekre le is ültünk. Műsorvezető bejelentette, hogy egy rövid reklám, és a srácok lépnek a színpadra.
Srácok beálltak, és amint visszatért a tv képernyőkre is a műsor már kezdték is a dalt. Harry kezdte, és egyből felismertem a már öltözőben is elénekelt számot. Egész nézőtér a lányok sikításával volt tele. Fiúk igazán remekül végezték a dolgukat. Dal még tökéletesebb volt, mint ahogy percekkel ezelőtt hallottam, bár úgy is igen megtetszett. Megfogadtam, hogy beszerzem a lemezüket, hiszen valóban roppant tehetségesek.
Amint vége lett a dalnak állva tapsolt mindenki. Közöttük voltunk El-el mi is. Harry lepillantott rám, és elmosolyodott, majd kacsintott. Mögöttem két lány egyből azon kezdett el veszekedni, hogy melyikükre is tette ezt a kis dolgot.
- Na milyen volt? - kérdezte El már visszafelé a folyosón
- Tetszett. Mindenképpen beszerzek egy albumot. - mosolyogtam rá
- Tehát nem csak Harry lett a tiéd, de még elérték, hogy szeresd is őket. - jegyezte meg nevetve
- Pár dalukat hallottam már, de úgy gondolom, hogy egy új album beszerzése csak is jó lehet.
- Mindenképpen. Imádni fogod.
Bementünk az öltözőbe, ahol a srácok már a fellépést tárgyalták ki. Hiába is volt rövid, még is rengeteg mindent emlegettek. Hazza egyből hozzám lépett, és megölelt.
- Induljunk? - kérdezte
- Ahogy gondolod.
Arcon csókolt, és eltávolodott tőlem. Megszabadította magát a felesleges dolgoktól, majd kabátját magára kapta. Elköszöntünk a srácoktól, és már kifelé is tartottunk a hatalmas épületből.

Harry

Magamhoz húztam, és próbáltam a villanó vakuk elől menekíteni. Tudom, hogy a feladatunk a média meggyőzése, de nem szeretném, ha rosszul érezné magát. Így is látható, nem kell, hogy folyamatosan az arcába legyen egy fényképező. Sietve nyitottam ki az autóm, és azonnal szállt is be. Csatlakoztam hozzá.
- Hogy tetszett? - kérdeztem, amikor már kikanyarodtam az utcából
- Nagyon jó volt. - felelte boldogan - Tetszett, komolyan. Ez a dal fantasztikus.
- Újabb rajongó? - nevettem el magam
- Csak egy vélemény, de hagyjuk.
- Héé, édes, ne. - parkoltam le egy park mellett
- Mit csinálsz? - nézett értetlenül
- Sétálunk.
Kiszálltam, és sietve meg is kerültem a járművet. Kinyitottam az ajtaját, és érthetetlen tekintettel, de végül kimászott és csatlakozott hozzám. Kézen fogtam és bevezettem a parkba.
- Miért akarsz a hóban sétálni? - faggatózott
- Beszélgethetünk, és nem tudsz elszaladni. Vagy bármi másra hivatkozni.
- De megfagyni sem szeretnék.
- Nem fogsz. - húztam közelebb magamhoz, míg átöleltem vállát
- Tudod, amikor rám néztél a műsorban és kacsintottál. - nézett fel rám - Akkor az tényleg nekem szólt?
- Persze. Miért kérdezel ilyen ostobaságot?
-  Csak egy ostoba kérdés volt.
- Thea, komolyan. - álltam szembe vele, és fogtam kezeim közé arcát
- Mögöttem ült két lány, akik egyből lereagálták, hogy nekik szólt.
- Komolyan ilyen hülyeség miatt vonod kérdőre amiket teszek? - nevettem fel
- Sajnálom, megmondtam, hogy ostobaság.
- Minden amit teszek, az feléd irányul. Kérlek, ezt hidd el nekem. - mondtam őszintén, szemeibe nézve
- Elhiszem. - suttogta pirult arccal
- Köszönöm. - húztam közelebb magamhoz, és puszit nyomtam arcára - Remegsz. Komolyan fázol, menjünk.
- Ne. - rántott vissza magához, ahogy eltávolodtam
- Nem szeretném, hogy megbetegedj. - mondtam komolyan, szinte aggódó hanggal
- Semmi bajom sem lesz.
- Rendben, de ha még is, akkor nagyon megjárod.
- Észben tartom. - nevetett
 Tovább sétáltunk. Mesélt a gyerekkoráról, ahogyan én is. Részletesebben beszélgettünk a dolgokról. Úgy éreztem, hogy tényleg igyekszik jobban megnyílni felém, ahogyan én is neki. Elmondta, hogy miért is lett magántanuló. Sajnáltam Őt, és nem értettem, hogy az emberek miért is viszonyultak úgy hozzá. Ha nem ismerném, akkor sem hinni róla el ezeket a dolgokat, amiket mesélt.
Lassan sétáltunk vissza az autómhoz. Bő egy órát sétálhattunk, már éjfél is elmúlott, amikor hazafelé indultunk. Közelebb volt a lakásom, mint az övé. Tudtam, hogy fáradt, hiszen látszott rajta. Elgondolkoztam azon, hogy hozzám menjünk-e, de lebeszéltem róla saját magam. Megígértem neki, hogy lassan haladunk, és nem szeretném elcseszni egy ilyennel. Feszengve érezné magát nálam, és azt semmiféle képen nem szeretném.
- Édes, megérkeztünk. - mondtam neki, amikor leparkoltam
- Köszönök mindent. - húzta fáradt mosolyra telt ajkait, már az ajtójuk előtt
- Remélem, mihamarabb látjuk egymást.
- Ha rajtad múlik, biztosan.
- Jó éjt. - búcsúztam el
- Neked is. - ezzel be is lépett a házba, és eltűnt a bejárati ajtó mögött
Visszamentem az autómhoz, és azonnal hazafelé indultam. Fáradtan estem be az ajtón, és azonnal a forró zuhany alá álltam. Megtörölköztem, fogaimat megmostam, és szinte bezuhantam az ágyamba.

Ps.: Nem lett egy eseménydús rész. Várom a véleményeket!! xx