55.rész

Thea

Hajamat átfésültem, miután öltözékemet megigazítottam. Tükör előtt még utolsó pillantást vetettem magamra, majd átsétáltam kislányom szobájába. Az ajtó nyitva volt, így könnyedén láttam férjemet, s kislányomat játszani a rózsaszín szőnyegen. 

- Készen vagytok? - kérdeztem.

- Igen - kiáltott fel Darcy

Kicsi nagyon lelkes volt. Ma esti alkalom számára az első, amikor is apját színpadon látja. Már jó ideje mondta Harry, hogy szeretné, ha elmennénk a Londonban tartott eseményre. Férjem mosollyal az arcán állt fel, s emelte karjaiba a már one direction kollekcióba öltözött lányunkat. Amint elém léptek, kézen fogott, s levezetett bennünket az autóhoz. Darcy-t beültette hátulra, míg mi elől foglaltunk helyet. Megvártuk, amíg beköti magát az immár négy éves kislányunk. Harry gyorsan felém hajolt, és egy gyors csókot adott ajkaimra. 

- Apuc - kiáltott fel Darcy kissé éles hangon. 

- Igen, hercegnőm? - mosolyogott Harry, s indította is a motort. 

Kicsi mindig szóvá tette, ha előtte akár csak egy arcra puszit is adtunk egymásnak. Harry pedig szokásos gyermekiességével húzta tovább a dolgokat. Imádta, amikor a saját lánya korholt minket igen lágyan. 

Ujjainkat, régi hagyomány szerint fonta egybe, s  helyezte a sebváltóra. Mai napig elmosolyodom e gesztusán. 

A forgalom ellenére kicsit tovább tartott az út, mint annak lennie kellett volna. Darcy útközben elaludt, amit nem is bántunk, hiszen a koncert éjszakába nyúló. 

- Itt lesznek anyáék is - mondta Harry, ahogy leparkolt hátul. 

- Rég láttam őket. 

- Igen, én is - sóhajtott. 

Kiszálltunk az autóból, Ő pedig egyből lányunkat is magához vette, aki álmosan pislogott, amíg be nem értünk az öltözőkhöz, s veszett el a fiúk ölelésében. 

- Szerelmem - vette karjaiba Niall, s arcon csókolta. - Hiányoztál szépségem. 

- Niall, azért csak okosan a lányommal - figyelmeztette Harry. 

- Ugyan már, mondja a nőfaló - lökte oldalba Louis, akit egyből szúrós pillantásával illetett. 

- Csak is egyetlen egy nőt falok - húzott magához, s arcom nyakába fúrtam, amikor fenekemet megmarkolta a lenge szoknyám anyagán keresztül.

- Apuc - ölelte szorosabban Niall nyakát. - Hagyjad anyát.

- Kicsim, te is a szerelmeddel vagy, és én is - felelte Harry. 

- Komolyan, jobb mint a mozi - nevetett Louis. - De azért fogd vissza magad legalább a lányod előtt. 

- Sziasztok - jelent meg Anne és Robin, mielőtt férjem reagálhatott volna. 

Mindenki köszöntötte Őket, míg lányom is, bár Niall karjaiból nem akart szabadulni. Lassan kezdődött a koncert, de még így sem szeretett volna elválni. Fiúk előre mentünk, ahogyan mi is. Harry egy gyors csókkal ajándékozott meg, s beállt a takarásba. Darcy, Niall karjaiban volt, és ahogy felcsendültek a dallamok, a srácok és lányom kimentek a színpadra. Hatalmas sikítás töltötte be a stadiont. Szőke srác letette, s kézen fogta a kislányt, aki mosolyogva integetett a rajongóknak. 

- Mint az apukája - állt mellém Anne, és ölelte át vállam. 

- Igen - mosolyogtam. - Tetszik neki. 

- Talán Ő lesz aki tovább viszi a zenei karriert. 

- Lehetséges - nevettem. 

Mindenki imádta Darcy-t. Srácok mind körberajongták, majd végül Harry karjaiba vette. Kicsi mindegyik srác arcára egy puszit nyomott, végül pedig apukájáéra. Férjem lesétált, és átadta lányunkat, majd vissza is sietett a színpadra. 

****

Darcy elaludt Robin karjaiban, de amint vége lett a koncertnek, és a srácok lejöttek, felébredt. Álmosan pislogott, s átmászott hozzám. 

- Szépségeim - ölelt meg minket Harry. 

- Niall bácsi? - emelte fel fejét, és körbenézett. 

Már jó ideje ragaszkodik Niall-höz. Nem értettük, hiszen egyik napról a másikra lett ilyen szoros a kapcsolatuk. Többször is tartott együtt mese estéket, amelyeken ott aludt nála a kicsi, ezzel számunkra egy szabad estét biztosítva. 

- Komolyan kezdek féltékeny lenni - nevetett fel Harry.

- Gyerekek mind a ketten - vontam vállat vigyorogva.

- Igaz - mosolygott. 

Niall pillanatok múlva megérkezett és átvette lányunkat, aki addig nézett apjára boci szemekkel, míg meg nem engedte neki, hogy Niall-nél töltse az éjszakát. Elbúcsúztunk mindenkitől, és már indultunk is kettesben haza. Szemhéjaimat lehunytam, s igyekeztem pihenni, amíg férjem kíváncsi ujjai combjaimra nem tévedtek. 

- Harry - fordultam felé. 

- Nem is mondtam még, hogy mennyire csinos vagy - simított végig combom belső felén. 

- Kiélvezed, hogy a lányod pasizik? 

- Meg sem hallottam. 

- Az isten szerelmére, négy éves - nevettem. - Imádják egymást, mesét néznek és mindenféle káros rágcsát fogyasztanak. Szívem, akkor aggódj, ha a tizenhatodik életévét betölti.

- Ne is emlegesd. Harminc éves koráig szobafogságban lesz.

- Szerinted, ha az én apám is így gondolkozott volna, mi együtt lennénk? - kérdeztem, amikor beállt a garázsba. 

- Ne hozzánk hasonlítsd. Én nem fogom felajánlani a lányom senkinek. 

Hitetlenkedve néztem rá, s szálltam ki a járműből. Bejáratiajtót hamar téptem fel, és léptem be. Lerúgtam cipőim, és a táskámat is a szekrényre helyeztem. Ahogy elakartam indulni felfelé, Harry derekamnál fogva rántott vissza. Hátam izmos mellkasával találkozott. 

- Thea, nem úgy értettem - csókolt nyakamba. 

- Még is hogyan értetted? - hangom erőtlen volt. 

- Te vagy a legjobb dolog az életben, ami történt velem - suttogta, mire szembe fordultam vele.

- Szeretlek - pipiskedtem fel, s ajkam ajkaira tapasztottam. 

Kezét végigfuttatta oldalamon, s fenekemen állapodott meg, amelybe belemarkolt, és felemelt. Szoknyám könnyedén csúszott fel, amikor lábaimat csípője köré fontam. Elszakadt ajkaimtól, s nyakam édes kényeztetésébe kezdett. Lépcsőn lassan haladtunk, félve az eleséstől. Szobánkba beérve döntött végig az ágyon, s szoknyámat határozottan rántotta le. 

- Csinos csipke - jegyezte meg, s megszabadította magát minden ruhadarabjától. 

Addig én is levettem a felsőm, és vártam, hogy visszatérjen hozzám. Ajkai hamar enyéimre találtak. Lassan, érzékien olvadt egybe testünk, forró, lázas csókok között. 

54.rész

Thea

Hangoskodás szűrődött fel odalentről. Ez volt az ok, amely felébresztett álmomból. Órára vetettem egy pillantást, amely már fél egyet mutatott. Fáradtam fordultam másik oldalamra, amíg újabb éles hang meg nem csapta hallójáratomat. Visszafordultam a hátamra, s nagy nehezen kimásztam a kényelmes, hatalmas ágyból. Testemre felvettem köntösöm, s miközben annak övét kötöttem meg, sétáltam lefelé, egyenesen a konyhába. 

Mosoly kúszott arcomra, amikor az ajtófélfának dőlve figyeltem férjem, karjában kislányunkkal, a tűzhely előtt. Lassan közelítettem meg őket. Harry másik oldalára mentem, s keze alá bújtam. 

- Mit csináltok? - kérdeztem még álmosan. 

- Anya - kiáltott fel kislányom, s mászott át karomba. 

- Már is cserben hagy a kis kuktám - bökte oldalba Darcy-t. - Csak pár palacsintát.

- Mennyeien néznek ki. 

- Finomak is - mondta kicsit pöszén a kicsi. 

- Majd meglátjuk - mosolyogtam, s magam felé fordítva ajkaira préseltem enyémét. 

- Fúúj - fúrta vállamba arcát lányunk. 

Közösen elfogyasztottuk az édességet, ami valóban nagyon jól sikerült. Darcy-t és Harry-t is megdicsértem, mire a kislányunk csak nagyokat bólogatott nutellás arcocskájával. 

- Anya, apa megígérte, hogy kimegyünk parkba - nézett fel rám maszatosan. 

- Valóban? 

- Igen, családi nap van - mosolygott rám a szeretett férfi. 

Amint befejeztük az étkezést a csaphoz vittem Darcy-t, és arcát vizes szalvétával töröltem le. Harry eddig leszedte az asztalt, meg mindent bepakolt a mosogatógépbe. Mind felmentünk az emeletre, és készülődni kezdtünk. 

Kislányomra rövidnadrágot, egy felsővel és dorkóval párosítva adtam rá. Haját átfésültem, s kiengedve hagytam. Mindig is szerette így hordani. Puszit nyomtam arcára, és átmentem saját szobámba, hogy én is magamra kapjak egy könnyed, kényelmes szettet. Percek alatt lettem kész, s mentem vissza a szobába a fürdőből. 

Darcy, Harry ölében ült, és valamit apja telefonján nézett nagy lelkesedéssel. Leguggoltam eléjük, és úgy néztem meg én is a kijelzőt. Mosolyom őszinte volt, amikor is megpillantottam Darcy még csecsemő korában készült képeket. 

- Én vagyok - csapta össze kicsi kezeit. 

- Igen bébi, Te vagy - csókolta arcon Harry. - Az én kis hercegnőm. 

Férjem letette öléből a kicsit, aki már indult is ki a szobából. Harry hirtelen húzott magához, s ajkai éhesen tapadtak enyéimre. Derekánál átöleltem, szorosan magamhoz vontam. 

- Tetszik a szetted - húzta végig ujját hasamon. 

- Nem túl kihívó?

- Édesem, attól még, hogy anyuka vagy, fiatal maradtál, és csodás alakod is van. Imádlak, és bármennyire is féltékeny vagyok még mindig a pasikra, akik megnéznek, azért büszkélkedhetek veled. 

- Szeretlek - nyomtam egy kis puszit ajkaira, és megöleltem. 

- Apciii - kiáltott fel kislányunk. 

- Türelmetlen, induljunk - fogott kézen, és indultunk le a lépcsőn. 

****

Sétálva tettük meg azt a kis távot, amely az utca végén lévő hatalmas parkig tartott. Darcy végig közöttünk volt, s mind a kettőnk kezét fogta. Patkáknál felemeltük, amiken jókat kuncogott. 

- Nyalóka - engedte el kezem, s mutatott a bolt kirakatára. 

- Te is kérsz? - nézett rám Harry. 

Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy Harry azonnal ugrott a felhívásra. Darcy-val bementek és két nyalókával tértek vissza. Kislányunk hatalmas mosollyal arcán jött kifelé, a kis epres édességgel kezében. 

- Anyucii, nézd - nyújtotta felém. - Kibontod? 

- Elkényezteted ezt a lányt - néztem egy pillanatra férjemre, aki a saját nyalókájával a szájában vigyorgott gyermekien. Eközben kibontottam lányunkét, és átnyújtottam neki. 

Parkban jó pár család jelen volt a kellemes időnek köszönhetően. Egészen bementünk, amíg el nem értünk a kis mesterséges patakhoz, amely gyerekeknek volt kialakítva. Darcy azonnal átnyújtotta apjának a nyalókát, majd elém lépett. Segítettem megszabadulni ruháitól, haját pedig egy kontyba fogtam. Fürdő bugyijában indult el a kis forrás felé, és tette bele apró lábait. Elpakoltam ruháit, a törülközőt pedig előkészítettem. Kényelembe helyeztük magunkat egy pléden, Harry-vel, s onnan figyeltük Darcy-t. 

- Megeszed? - nyújtotta felém a nyalókát.

- Van más választásom? 

- Imádja ezt a helyet - húzott magához férjem.

- Valóban szereti. 

- Nem gondolkoztál még azon, hogy kellene neki egy kistestvér? 

Kérdése meglepett, s hirtelen válaszolni se tudtam. Tekintetem rá fordítottam, és kérdő pillantásommal illettem. 

- Lenne kivel játszani - magyarázta.

- Így is tökéletesen elvan. Nézd, már is vannak kis barátai. 

- Thea, egyszerűen csak mondd, ha nem szeretnél. 

- Csak.. - kezdtem, s mellkasába fúrtam arcom. 

- Hé, kicsim. Mi a baj? - fogta kezei közé arcom. 

- Egyszerűen eszembe jutott, hogy mennyire magamra maradtam. Mind a terhesség, mind a szülés alatt. - nyögtem ki nehezen. 

- Bébi - döntötte homlokát enyémnek. - Soha nem hagylak magadra. Nem engedem, hogy bárki is közénk álljon. szeretlek Téged, és a Lányunkat is. Csak remélni tudom, hogy még legalább egy taggal, a közeljövőben bővül a családunk.

- Sajnálom, hogy akkor úgy döntöttem.

- Másodszorra benn leszek veled, ígérem. Elszidhatsz majd mindennek, amiért azt tettem veled - nevetett fel. 

- Rendben - nevettem én is. 

Visszabújtam karjai közé, miután édes csókot adtam neki. Szorosan fogott, míg tekintetét végig lányunkon tartotta. 

53.rész

Thea

Másnap valóban hazaköltöztünk. Harry szinte egész nap kislányunkat pátyolgatta. Próbált játszani vele, de hát a pár hónapos Darcy még nem sok mindenre volt képes. Mindent megbeszéltünk, és remekül alakultak a dolgok. Munkáját nem hanyagolta el, de Kendall-t kerülte, és ezért hálás voltam neki. Segített otthon, bár erre soha nem kértem. Örültem, hogy van ideje ránk, és amikor csak tud nekünk szenteli idejét. Darcyt nagyszülőkre hagytuk néha, hogy kettesben is eltudjunk tölteni egy kis időt. Általában ilyenkor vacsorázni mentünk, vagy valamilyen társadalmi eseményre.
Család is sokkal jobb kapcsolatba került. Közös karácsony, és különböző események sokasága volt. Gemma is világra hozta gyermekét, aki a Dan névre hallgat. Ashton mindennel elhalmozza őket, ahogyan a család többi tagjait is. Darcy mindig is édesen közelített meg. Kis arcán könnyedén simított végig, amely jelenetet annyira szerettünk mindannyian.
Három hosszú év telt el. Harry-vel ugyan úgy szeretjük egymást, ahogyan kislányunkat is. Rengeteg közös utazás van a hátunk mögött, amelyet Darcy és Harry egyaránt imádott. Mind a ketten gyermekien rajongtak a vidámparkokért, állatkertét és a tenger homokos partjáért. Idei évre is tervezünk egy utazást, amely meglepetés lesz a kicsinek. Férjem már mindent megszervezett. Talán ismételten olyan lelkesedéssel várja, mint ahogyan Darcy fog reagálni majd.
Érzéseim Harry iránt csak még erősebbek lettek. Kötődés közöttünk olyannyira megerősödött, hogy szinte fizikai fájdalmat érzünk egymás távollétében. Természetesen kisebb veszekedések voltak, de egyetlen egy kapcsolat sincs, ahol ne fordult volna elő.
- Szép reggelt - fúrta arcát nyakamba férjem.
- Neked is - fűztem ujjaimat fürtjei közé.
- Min gondolkoztál ennyire? - csókolt meg puhán.
- Csak az elmúlt időszakon - feleltem.
- El sem hiszem, hogy már három éve az enyém vagy - húzott még közelebb magához, míg ajkai enyéim fölött lebegtek.
- Öt, öt éve vagyok csak a tied - simítottam végig arcán.
- Valóban.
Ajkait finoman enyéimre illesztette. Teljesen fölém magasodott, s lábaim közé fészkelte csípőjét. Ajkai édesen becézgették enyéimet, míg kezei trikóm alá vándoroltak. Testünket fedte a paplan, így az érintés még bensőségesebb volt. Kis idő múlva az ajtó hangjára lettünk figyelmesek. Harry eltávolodott tőlem, s maga mögé pillantott. Visszapillantott rám hatalmas mosollyal arcán, majd visszagördült mellém, s kimászott mellőlem. Az ajtóhoz igyekezett, s kezeibe vette még álmosan pislogó lányunkat, akinek kezében egy barna, nagy fülű nyuszi pihent, amelyek még édesapja hozott neki.
- Hercegnőm - csókolta arcon a kicsit, s visszamászott mellém az ágyba.
Betakarta magukat, míg Darcy bemászott kettőnk közé. Arcát mellkasomba fúrta, s szorosan bújt még álmosan hozzám. Átöleltem, s feje búbján hagytam egy puszit. Felpillantottam Harry-re, aki csak mosolyogva figyelte a jelenetet. Hosszú karjával könnyedén ölelt át bennünket.
- Apuc - fordult át másik oldalára, és bújt apja karjába jobban.
- Álmos vagy harcegnőm?
Bólintott, s lehunyta kicsi pilláit. Felnéztem lányunkról, Harry-re, aki mosolyogva simogatta hosszú barna haját a kicsinek. Lassan sikerült álmaiba merülnie, ahol mesebeli hercegnőkről, s hercegekről álmodott.
- Olyan gyönyörű - suttogta Harry.
Közelebb bújtam hozzájuk, s lányom arcára egy gyengéd puszit adtam. Harry felemelte kezét, s végigsimított arcomon, majd ajkaimhoz hajolt, és egy szűzies csókkal ajándékozott meg.

****

Késő délután már készülődtem, ugyanis Harry-t egy átadóra kísértem el. Fiúk, és barátnőik is jelen lesznek, így valóban nagy eseményről van szól. Kilenc jelölést kaptak, míg egyet külön Harry is. Férjem elvitte Darcy-t nagyszüleihez, így nyugodtan készülődtünk az eseményre.
Hajamat göndör loknikba csavartam, míg a sminkelést kék színnel vittem véghez. Ruhámat felvettem, a hozzá passzoló magassarkúmmal, s táskámat magamhoz véve elindultam lefelé.
Könnyedén sétáltam le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol Harry már készen várt rám. Telefonján beszélt, az erkélyajtón kifelé nézve. Mögé léptem, és derekánál fogva átöleltem. Szabad kezét egyből enyémére simította, s maga elé húzott. Hátam találkozott az üveg hűvös felületével. Felpillantottam rá pilláim alól, míg ő alsó ajkán szántott végig nyelvével. Tovább beszélt, de szavait felfogni nem tudom. Ajkai ahogyan formálták a szavakat teljesen elkápráztatott. Mindig is imádtam beszédét, dús ajkait. Elmosolyodott. Telefont kinyomta, és könnyen a zsebébe csúsztatta. Kezeimet csípőjére csúsztattam, majd be a farzsebeibe. Megmarkoltam általam imádott fenekét, mire mosolya még szélesebb lett.
- Kacérkodsz? - hajolt közelebb.
- Úgy ismersz? - kérdeztem vissza.
Csípőmet könnyedén ölelte körbe kezével, s húzott magához még közelebb. Ajkait finoman enyéim ellen nyomta, és édes csókkal kényeztetett. Mély nyalintást mért számra, majd visszahúzódott, s kis puszikkal szakadt el tőlem.
- Csodás vagy - mért végig. - Milyen diszkréten öltöztél fel.
- Férjnél vagyok, és anyuka.
- Valóban - mosolygott még mindig. - Indulhatunk, Gyönyörűm?
Bólintottam. Ujjait enyéimre fonta, majd kivezetett a nappaliból, a ház előtt már ránk váró lesötétített autóhoz. Udvariasan kinyitotta nekem, s amint beszálltam, megkerülte a járművet és csatlakozott hozzám. Preston már indította is a motort, s elindultunk.
Hamar elértük a helyszínre. Megfeszültem, amikor is a villódzó vakuk egyből körbevették az autót. Harry arcomat maga felé fordította, majd kis csókkal nyugtatott meg. Valóban, még a mai napig nem voltam képes megbékélni a helyzettel. Olyan események is vannak, amelyeken nekem kell megjelennem, de oda is feszélyezve megyek. Egy - egy kollekcióm népszerűsítse, reklámozása is sok társadalmi eseményt vesz igénybe.
Preston és a társa kiszálltak a járműből. Egyik férfi az én ajtómat tárta ki míg másik Harry-ét. Sietve lépett mellém férjem, s tartotta kezét, hogy karoljak belé. Megtettem, és már indultunk is végig a vörös színben pompázó szőnyegen. Megállt a hatalmas háttér előtt, amelyen az esemény logója volt. Derekamra simította kezét, és édesen lenézett rám. Mosolya ragadós volt, így egy igen szerelmes képet kapott rólunk a média. Ajkai gyorsan érintették meg az enyémet, majd újra karjába karoltam és tovább indultunk.
- Ismételten megcsináltad a címlapot - jegyeztem meg.
- Meglehet - puszilta meg arcom.
Besétáltunk a hatalmas csarnokba, ahol volt tartva a rendezvény. Egyenesen az asztalunkhoz vezetett, ahol a lányok és a srácok is köszöntöttek bennünket. Srácok összeálltak, és visszamentek a bejárathoz közös kép érdekében.
Az este remekül telt. Sorra zsebelték be a díjakat, aminek mindenki nagy örömére volt. Utolsóként hirdették ki annak a jelölés nyertesét, amelyben Harry egyedül volt jelölve. Mindenki örömére sikerült megnyernie. Felállt az asztaltól én pedig mosolyogva csatlakoztam hozzá, amikor kéne fogott. Gyors csókkal gratuláltam neki, s már mentünk is fel a színpadra.
Beszédet mondott amelyben minden rajongójuknak, támogatónak, családtagnak és barátoknak is köszönetet mondott. Végül Darcy-t és engem sem hagyott ki. Végig birtoklóan csípőmön tartotta kezét, majd levonultunk a takarásba.
Mindenki gratulált neki, s visszasétáltunk az asztalunkhoz. Ott is a srácok, és a lányok is gratulációjukat nyilvánították ki. Koccintottunk pezsgővel, s megnéztük az utolsó fellépőt.
- Van kedved maradni az afteren? - fordult felém.
- Ahogy szeretnéd.
- Inkább veled ünnepelnék, otthon kettesbe - suttogta fülembe, s nyakamba csókolt.
- A srácokkal is ünnepelhetsz, aztán majd hazamegyünk.
- Rendben - nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd átvezetett a termen.
Forró táncok, sűrű gratulációk, és kisebb csókok tették ki az éjszakánk további részét. 

52.rész

Thea

Melegem volt a vastag takaró miatt, ám rájöttem, hogy nem csak ez az oka a forróságnak. Harry szorosan kapaszkodott csípőmbe. Az éjszaka folyamán helyzetünk változott. Hátán feküdt, míg én mellkasán terültem el. Arcom nyakhajlatába pihent. Enyhén göndör tincsei csiklandozták arcomat. Elmosolyodtam az ismerősen kellemes érzésre. Lassan felnyitottam szemhéjaim, s mélyen szippantottam be finom illatát. 

Jó ideig maradtunk e pózban, majd igyekeztem észrevétlenül kimászni mellőle. Pár perc küszködés után sikerült is elérnem célom. Visszaterítettem rá a takarót, Ő pedig szinte görcsösen magához ölelte azt a párnát, amelyen aludtam. Mosolyom csak szélesebb lett e cselekedete láttán. Átsétáltam a fürdőbe, ahol is megmosakodtam, s megmostam fogaim. Ezt követően lesétáltam a konyhába, és a kerestem reggelihez valót. Nekiláttam kikeverni a palacsinta tésztát, majd megsütni. Terhességem ideje alatt szinte végig édeset reggeliztem, és ez most sem változott. Soha nem fogom megunni, abban biztos vagyok. Míg sült az egyik, addig kerestem fájdalomcsillapítót, és egy pohár víz kíséretében az emeletre vittem. Férjem még mindig mélyen aludt, így elhelyeztem az éjjeliszekrényen, és már vissza is siettem a reggelinkhez. 

Mivel csak kettőnknek kell készíteni pár darabot, így hamar végeztem. Asztalra helyeztem a tányért, és a hozzá illő kiegészítőket is. Töltöttem két pohára narancslevet, míg Harry-nek, kávét is készítettem. Elkezdtem mosogatni a tálakat, és mire végeztem Harry fáradt arcával találtam szembe magam.
- Jó reggelt - köszöntöttem.
- Neked is - lépett beljebb. - Köszönöm, a gyógyszert. Életmentő volt.
Bólintottam, majd leültem az asztalhoz. Láttam rajta, hogy hezitál, de végül csatlakozott hozzám. Egyből lehúzta a koffein tartalmú italát, majd nekilátott a reggeli elfogyasztásának. Csend telepedett ránk, míg mindent megettünk. Pár szem epret ettem még, aztán felálltam, s a mosógatohóz vittem az edényeket. Harry utánam hozta az üveg tálat, amelyben a különböző gyümölcsök voltak elkészítve. Mielőtt még neki láthattam volna a mosogatásnak, magával szembe fordított. Farkasszemet néztünk. Nyeltem egy nagyot, s pilláimat lehunytam.
- Thea, hiányoztok - suttogta.
- Te magad löktél el.
- Tudom, hogy tudsz Kendall-ről - sóhajtott fel. - De egyáltalán nem az történt, amit a lapok lehoztak.
- Harry, a saját lelkiismereteddel kell elszámolnod.
- Édes, vissza akarlak kapni, téged és Darcy-t is.
- Őt választottad, és egy vacsorát helyettünk. Éppen, hogy hazajöttünk, már is hozzárohantál. - sírtam el magam.
- Közös munkánk volt - felelte feszülten. - Egy reklámfilmet forgattunk, amelyben az egész banda, és Ő is részt vett. Egy alapítványról van szó.
- Ha nem szeretsz csak mondd meg. Egy hónap alatt már megtanultam egyedül élni a kicsivel.
- Butaságokat beszélsz - törölte le könnyeim. - Bárkit megkérdezhetsz. Egy hete lett vége mindennek, és azóta telefonon se beszéltünk, egészen tegnapig. Akkor felkeresett, hogy beszélnünk kell. Elmondta, hogy mik is a szándékai, de közöltem vele, hogy nekem csak is Te és Darcy kell. Senki más. Soha nem csaltalak meg, esküszöm kicsim.
- És a vacsora? - kérdeztem szipogva.
- Üzleti megbeszélés volt. Jelen volt az ő menedzsere, a srácok és Paul is. Csupán együtt távoztunk.
- Amikor még nem volt meg a kicsi, akkor minek távolodtál el? Már akkor is csak ő számított.
- Igyekeztem a legtöbbet elérni, hogyha világra jön több időt tölthessek veletek - fogta kezei közé arcomat. - Szeretlek, mindennél, és mindenkinél jobban - mosolygott rám haloványan. - Na jó, nagy a verseny Darcy és közted.
- Szeretlek - álltam lábujjhegyre, s hajába túrtam.
- Örökké az enyém vagy - motyogta ajkaimba, mielőtt éhes csókjába vont.

Alig pár másodperc eltelte után kezei útra indultak testemen. Oldalamon simított végig, egészen csípőmig. Hirtelen felemelt, és a pultra ültetett. Lábaim közé szorosan fészkelte be magát. Nekem préselte izgalmát, ami miatt felnyögtem. Ujjait finoman csúsztatta fehérneműm anyaga alá, s simogatni kezdett.
- Harry - suttogtam, amikor elszakadtam tőle minimálisan.
- Baj van? - döntötte homlokát enyémnek.
- Kérlek, légy gyengéd.
- Ha még várni szeretnél, megértem.
- Már rendben vagyok - mosolyogtam fel rá bíztatóan.
Újra szenvedélyes csókot kezdeményezett, miközben finoman köröket írt le nőiességemen. Ajkaink finoman becézgették a másikét, míg a kellő hatást elérte. Kicsit felemelt, s megszabadított az apró anyagtól. Semmit sem sietettet. Kellő lassúsággal, s odafigyeléssel váltunk újra eggyé.

****

Kanapén feküdtünk egy pléddel testünk körül. Ismételten férjem mellkasán kiterülve tudhattam magam, ám most már sokkal boldogabban. Szorosan ölelt magához, miközben gerincem vonalát simogatta. Néha édes csókot váltottunk, ám csupán kisebb gesztusok voltak ezek.
- Hogy értetted tegnap, hogy nincs otthonod? - néztem fel rá.
- Szerinted tudtam itt élni nélkületek? - pillantott rám, míg hajammal játszott.
- Elköltöztél? - döbbentem meg.
- Egy hotel szobát vettem ki a belvárosban. Minden rátok emlékeztetett. Fájt, hogy reggel nem Darcy sírására, vagy éppen feleségem társaságában ébredek. - sóhajtott fel fájdalmasan. - De remélem, hogy holnap reggel már itthon, melletted fogok ébredni.
- Én is, Harry. Én is. - csókoltam meg röviden.

51.rész

Zene

"Harry Styles (22) és Kendall Jenner (20) újra egymásra találtak. A hír már hónapok óta terjeng a két híresség kapcsolatáról, de kézen fogható bizonyitáka csak az elmúlt hetekben került elő. Úgy látszik, hogy Mr.Styles feleségét és már a napokban született lányát, Darcy Sophie Styles-t is lecserélte a fiatal modellre. Egy étterem hátsó bejáratánál kapták lencsevégre a párt, amint éppen távoztak. Értesüléseink szerint egy meghitt hangulatú vacsorát töltöttek el kettesben. Próbáltuk elérni Thea Styles-t (20), de felkereséseinkre nem reagált. Család és a közeli barátok sem nyilatkoznak az üggyel kapcsolatban. Mindenesetre új információ birtokában tudósítjuk kedves nézőinket is!"

Kapcsoltam le a tv-t, ahogyan befejeződött a tudósítás. Szívem apró darabokra tört, miközben szemeim égtek már a sós könnyeimtől. Ez volt az utolsó amikor bekapcsoltam a tv-t, vagy újságot vettem magamhoz. Könnyeim egy hosszú héten át folytak. Semmi erőm nem maradt. Egyedül kislányom érdekelt. Minden időmet amit csak lehetett vele töltöttem. Céget itthonról irányítottam, vagy éppen anya ment be helyettem.
Mai napon a nagyszülők, mind Harry szülei, mind az enyémek Darcy-t elvitték egy közös napra, így egyedül ültem otthon. Folyamatosan csak kattogott az agyam, így végül úgy döntöttem kimozdulok. Gyors zuhany után már sminkeltem is, míg a hajamat egy szoros kontyba fogtam. Felöltöztem, és amint táskámba bepakoltam, felkaptam kocsim kulcsát, és útra keltem. Egyszerűen csak le szerettem foglalni gondolataim. Rájöttem, hogy már saját magam elől is menekülök, nem csak Harry-től.
Héten többször is meglátogatott minket, de csak a nappaliba anya levitte neki a kicsit. Én kerültem, amikor csak lehetett. Azt vallottam, s vallom, hogyha annyira szeretné megmagyarázni könnyen megtalálna. Magyarázatot vártam, de hiába. Én fenn a szobába vártam, vártam arra, hogy feljön, elmesél mindent, s teljesen megnyugtat, és karjaiba von. Várhattam minden egyes délután, de csupán csak Darcy-val töltötte idejét.
Telefonom csörgése zavarta meg gondolataim. Piros lámpánál állva előhalásztam a készüléket, s kihangosítva fogadtam is a hívást.
- Hej eltűnt lány - szólalt meg a kedves hang.
- Hej, szép fiú.
- Mi van veled? Jobban vagy? - kérdezte Luke.
Igen, Luke Hemmings az, aki felkeresett még terhességem utolsó szakaszában. Azóta nagyon jó barátunk lettünk. Naponta órákon át beszélgettünk, s beszélgetünk a mai napig. Mióta elköltöztem sokkal többet beszélgettünk, s jobban megismertük egymást.
- Fogjuk rá.
- Lenne kedved találkozni? - érdeklődött.
- Mondjuk az üzletben fél óra múlva?
- Tökéletes.
- Akkor viszlát szépfiú.
- Viszlát eltűnt lány.
Ezzel bontottuk is a vonalat. Már nem messze voltam a bolttól, így hamar oda is értem. Hátsó parkolóban parkoltam, s ott is mentem be. Irodában elintéztem a papírügyeket, majd kimentem az üzletbe. Leellenőriztem mindent, beszéltem pár szót az alkalmazottakkal, és már mentem is vissza hátra. Leadtam a rendelést, és már mentem is ki az autómhoz.
- Helló szépség - mosolygott rám Luke az autójának támaszkodva.
- Szépfiú - mosolyogtam, s elé léptem.
Lenyomott két puszit arcomra, s szorosan megölelt. Megegyeztünk,hogy az Ő autójával megyünk egy közeli kávézóba, és már indultunk is. Pár perc után megérkeztünk. Leparkolt, s már indultunk is be az épületbe. Mosolyogva, beszélgetve léptünk be a kis kávézóba. Mosoly egyből eltűnt arcomról, s Luke karjába szorsabban kapaszkodtam.
- Mi a baj? - fordult felém már a sorban állva.
- Hátunk mögötti asztalnál ül Harry és a kis barátnője - feleltem halkan.
- Ezt most komolyan mondod?
- Igen, de azért ne most nézz hátra, kérlek.
- Rendben.
Sorra kerültünk, és megrendeltük a forró italjainkat. Lassan sétáltunk visszafele, s kerestünk az épület másik felében egy félreeső asztalt.
- Mennyi esélye volt annak, hogy Ők is itt lesznek? - nézett fel rám.
- Mi is mindig ide jártunk Harry-vel - adtam a megfelelő választ.
- Darcy-val tartja a kapcsolatot?
- Igen. Minden nap meglátogatja, de csak anya viszi le neki a szobából. Engem nem keres, én se őt.
- Szereted még?
- Természetesen - sóhajtottam fel. - Örökké szeretni fogom, hiszen a férjem.
- Meg tudom érteni - mosolyodott el. - Miért nem hívod fel, hogy beszéljétek meg normálisan. Ma például tökéletes lenne, hiszen a lányotok a nagyszülőkkel van.
- Látod tökéletesen elvan. Enyelgésre van ideje.
- Thea, ne legyél makacs - nevetett fel. - Ugyan olyanok vagytok. Te velem vagy, Ő meg Kendall-el.
- Luke, az a különbség, hogy mi, mint barátok, ők, mint szerelmesek vannak jelen.
- Ki mondta, hogy szerelmesek?
- Akkor a szexpartnere - vontam vállat. - Én egyébként is tilos voltam neki sok ideig. Már négy hét telt el Darcy születése óta. Mostanra tudnám csak elviselni, de hát nincs mit.
- Szerinted ennyire a testi dolgokra megy?
- Őszintén szeretnéd tudni a véleményem? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - Mennyire értelmesen lehet elbeszélgetni egy ilyen kényes lánnyal?
- Jogos a kérdés - nevetett.
Beszélgettünk jó ideig minden féle témáról. Sehova sem siettünk. Kis idő múlva Kendall elsétált mellettünk, egyenesen a mosdóba. Hátam mögé nem pillantottam, de Luke tekintete mindent elmesélt.
- Sziasztok - Harry állt meg előttünk.
Mind a ketten köszöntünk neki. Luke kezet is fogott vele, hiszen az ő kapcsolatuk még továbbra is jó, s munkakapcsolat.
- Hogy vagy?
- Láthatod, hogy nem otthon sírok miattad.
- Beszélhetnénk emberhez méltóan? - nézett rám komolyan.
- Szerintem most is beszélünk.
- Ó, sziasztok - tért vissza a lány, férjembe karolva. - Mennyire csinos vagy Thea - mosolygott.
- Kösz.
- Mennünk kellene - nézett rám Luke.
- Igen, Darcy-nak szüksége van az egyik szülőjére - jegyeztem meg.
- Én is itt vagyok, hiszen a mi lányunk.
- Te csak enyelegj nyugodtan, fel tudom nevelni egyedül is.
Semmit sem mondott, csak feszült arccal állt, és nézett minket, ahogyan távoztunk. Csend volt egész végig, még vissza nem értünk az autómhoz.
- Köszönöm, és sajnálom is a mai napot.
- Thea, megértem. Arra kérlek, hogy beszéljétek meg, hiszen Darcy-nak mind a két szülőre szüksége van. Szeretitek egymást, ez látszik.
- Köszönök mindent Luke öleltem meg szorosan, s beszálltam autómba.

****

Otthon kislányomat megölelgettem, s édes puszikkal halmoztam el. Anne-ék már nem voltak jelen, így velük nem volt alkalmam beszélni. Anyával váltottam pár szót, amelyben összefoglalta a mai nap történéseit, ahogyan én is. Meglepődött, de ő is azon az állásponton volt, hogy üljünk le és beszéljük meg kettesben a történteket.
Vacsora után felmentem szobámba, ahol is megfürdettem, s megetettem Darcy-t. Lassan, egy halk dallam dúdolásával sikerült is elaltatnom. Ezt követően én is lezuhanyoztam, s férjem egyik fehér ingét vettem magamra egy fehérnemű társaságában. Illatát még mindig őrizte. Befeküdtem lányom mellé, s lehunytam szemeim a felejtés reményében.
Késő éjszakai órában telefonom rezgésére ébredtem. Kinyúltam érte a szekrényhez, s hunyorítva állapítottam meg, hogy hajnali két óra volt. Kijelzőn Harry neve villogott.
- Harry, hajnali két óra van - nyögtem fel fájdalmasan, amikor felvettem.
- Thea, kicsim - hangja szaggatott, alig érthető volt.
- Részeg vagy? - ültem fel.
- És mocskosul elázott. Szakad a hó. - nevetett.
- Merre vagy? - sóhajtottam fel.
- A házatok előtt.
Letettem, magamra kaptam egy nadrágot, s átmentem szüleimhez. Édesanyámnak gyorsan elhadartam, hogy vigyázzon Darcy-ra, amíg hazaviszem Harry-t. Lesiettem a lépcsőn, felvettem csizmám, és kabátom, majd kiléptem a dermesztő hidegbe. Látvány ledöbbentett. Verandánkon ült egy pólóban, ázottan, kívül és belül is.
- Harry, állj fel, beteg leszel - fogtam meg kezét.
- Bébi - motyogta összefüggéstelenül. - Hát itt vagy.
- Itt, és most hazaviszlek.
- Nincs otthonom.
- Miért ne lenne? - néztem rá, de csak nagyokat pislogott.
Besegítettem a kocsiba, majd én is beszálltam és a házunk felé vettem az irányt. Keze combomra tévedt, mire ránéztem, aztán vissza az útra. Szemei csukva voltak, így csak tovább vezettem minden szó nélkül. Magamnak is be kellett vallanom, hogy jól esett érintése.
Alig negyed óra alatt parkoltam le, s siettem át a másik oldalra. Kisegítettem Harry-t, aki szorosan fogott magához. Kis ügyeskedést követően kinyitottam az ajtót. Besegítettem a részeg férjem. Csizmái lerúgta magáról, majd a lépcső felé igyekezett. Azonnal segítségére siettem, ahogyan megszabadultam kabátomtól, és csizmámtól. Szobánkba érve leült az ablak melletti kanapéra.
- Le kellene vetkőznöd, meg fogsz betegedni, tényleg.
- Sajnálom - nézett szemeimbe.
- Harry részeg vagy, ha kijózanodtál, megbeszélhetjük.
Elé léptem, és elkezdtem megszabadítani átázott felsőjétől. Amint az a földre esett, nadrágja után nyúltam. Míg a szűk szára miatt szórakoztam vele, Ő a rajtam lévő ing ujját kezdte el húzogatni.
- Ez az enyém - mosolygott le rám.
Pirosló arcom mindent elárult, ám én egy szót sem szóltam. Betessékeltem a zuhany alá, ahol is forró víz társaságában kezdett el mosakodni. Pulton ülve figyeltem, ahogyan végzett, majd csípője köré tekert egy fehér törülközőt. Elém sietett, és csípőmre fektette kezeit.
- Köszönöm, hogy hazahoztál - suttogta, és egy kis puszit nyomott arcomra.
Bőröm égett édes csókja után, de elengedtem, Hagytam, hogy a hálóba sétáljon. Követtem. A könnyed anyagot lerántotta magáról, majd ahogy volt, befeküdt a paplan alá. Kezemet a kilincsre csúsztattam, ahogyan leoltottam a villanyt.
- Kérlek, maradj velem - szólalt meg álmos hangon.
- Harry, ez nem helyes.
- A feleségem vagy, szeretjük egymást - magyarázta. - Gyere ide.
Sötét volt, de így is tökéletesen láttam a felém kinyújtott kezet. Lassan indultam meg felé, s szabadultam meg nadrágomtól. Kezébe csúsztattam enyém, majd kicsit arrébb csúszott, ezzel helyet adva nekem. Bemásztam a meleg takaró alá, s vele szembe fordulva, karjaiban elveszve hunytam le békésen szemhéjaimat. 

50.rész

Thea 

Éjszaka folyamán többször is fel kellett ébrednem Darcy-hoz, amit egyáltalán nem bántam. Miután megetettem, és tisztába raktam dúdolni kezdtem neki gyermekdalokat, amelyekre igen hamar sikerült is visszatérnie álmaiba. Harry nem volt mellettem egyszer sem, így arra következtettem, hogy a vendégszobába töltötte az estét. 

Fürdőben elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, majd felvettem egy kényelmes melegítő alsót és a hozzá passzoló felsőt. Hajamat szorosan copfba fogtam, és már indultam is egyenesen kislányom szobájába. Amikor az üres ággyal találtam szembe magam, egyből tudtam, hogy Harry már felébredt és gondját viselte. 

Lesiettem a lépcsőn, és a nappaliba mentem, ahonnan a hangok adtak bizonyságot arról, hogy valóban ott tartózkodnak. Harry a kanapén ült, míg Darcy karjaiban feküdt. Mosolyogva figyeltem, ahogyan az apja egy plüss játékot tart felette, de a kicsi szinte alig reagál rá. Közelebb mentem, és leültem melléjük.

- Harry, még kicsi. Pár hónap múlva már játszhatsz vele, de még feleslegesen próbálkozol. - magyaráztam.

- Oh, hát persze - nevetett fel. - Jól aludtál? 

- Megfelelően. - bólintottam. - És te? 

- Jobb is lehetett volna. 

- Harry, figyelj .. - kezdtem, de közbeszólt. 

- Semmi szükség mentegetőzésre - pillantott rám. - Elfogadom, hogy távolságot szeretnél, de abba nem megyek bele, hogy elköltözz. Ha már az is segít, hogy külön alszunk, megteszem. Időt adok, amennyit csak szeretnél. 

- Harry nem csak idő kell - sóhajtottam fel. - Őszintén le kell ülnünk, és beszélni. Ha csak a szőnyeg alá söpörjük, attól semmi sem lesz megoldva. Lehet, hogy egy ideig, talán menne a dolog, de én nem vagyok ilyen. Szerintem ismersz már.

- Valóban ismerlek - bólintott. 

****

Egész nap csendes volt. Darcy még mindig a nap jelentős részét végigalussza. Míg ő nyugodtan pihent kicsi ágyában, vagy éppen apja karjaiban én ebédet készítettem, és a szokásos dolgokat elvégeztem, amely egy háztartásban elengedhetetlen. Harry párszor mondta, hogy inkább pihenjek, de valahogy azon az állásponton voltam, hogyha lefoglalom magam, nem gondolok bele. Nem gondolok Kendall-ra, és rá. 

- Elmegyünk sétálni? - kérdezte Harry délután. 

- Közös program? - kérdeztem vissza. 

- Thea, igyekszem.

- Ahogyan én is - feleltem. - Felöltözteted melegen? 

- Igen. 

És ezzel a végszóval már az emeletre is mentem, ahol gyors átöltözésbe kezdtem. Amint végeztem mentem is át a gyerekszobába, ahol Harry készen várt engem Darcy-val a karjában. Táskámba minden fontos dolgot bepakoltam, és már indultunk is. Földszintre érve óvatosan befektettem a babakocsiba, majd betakartam lányunkat, s útnak is indultunk.
Harry büszkén, hatalmas mosollyal az arcán tolta a babakocsit. Csendben sétáltunk végig lassan a hosszú utcán. Kislányunk aludt a téli hideg hőmérsékletében. Hó lassan kezdett el hullani, amikor a parkba beértünk. Jelen volt még jó pár család. Gyerekek vígan játszottak a pár centis hóba. Elmerengtem, hogy a jövőbe vajon mi is ilyen boldog családként fogunk e játszani hétvégente a parkba. Ám azonnal el is vetettem, hiszen még nagyon messze vagyunk attól, hogy megbeszéljük, és helyrejöjjön minden. Hiányzik, de ez természetes is. A férjem, és szeretem.
- Min gondolkozol? - zavarta meg gondolataim Harry.
- Rajtunk - feleltem egyből.
- Tudom, hogy tudsz róla.
- Az egész világ tudja, hogy Kendall a képbe van.
- Thea, kicsim - állt meg, s rám nézett.
- Ne itt beszéljük meg.
- Ahogy szeretnéd - sóhajtott, s tovább indultunk.
Újabb csend állt be közöttünk, amelyet Harry telefonja zavart meg. Átvettem tőle lányunk felügyeletét, és úgy sétáltunk tovább. Nem ment távolabb, mellettünk haladt, míg normál hangerővel beszélt. Annyit sikerült kivennem a beszélgetésből, hogy egy újabb jelenése van.
- Este elmész?
- Nem szeretnéd? - éreztem tekintetét magamon.
- Saját életed.
- Thea, ha szeretnéd itthon maradok.
- Fontos? - pillantottam rá.
- Csak egy találkozó.
- Kendall a képben van?
Hallgatott. Lenyeltem könnyeim és megfordultam lányommal. Harry szólongatott, de nem feleltem. A munkájával kapcsolatos dolgot megértettem volna, de a Kendall-el való találkozás felett nem tudok szemethunyni. Beértem a házba, kivettem lányom, és a szobámba mentem. Lefektettem az ágyra, s párnát helyeztem mellé a biztonság kedvéért. A gardróbból elővettem egy kis bőröndöt, és mielőtt telepakoltam volna Darcy dolgaival írtam anyukámnak, hogy legyen szíves eljönni értem.
- Hova mentek? - szólalt fel mögöttem a rekedtes hang.
- Haza.
Feleltem, s karjaimba vettem kicsit, míg másik kezemmel a táskámat húztam magam után. Kinn már anya várt rám. Besegített. Semmit sem kérdezett. Ismert már, és tökéletesen tudta, hogy most hagynia kell. Egyből hazamentünk, ahol is felmentem egyből a szobámba. Apa felhozta utánam a táskám, én pedig megköszöntem. Amint magamra maradtam becsuktam az ajtót, s lányommal kezdtem el foglalkozni.
Megfürdettem, megetettem aztán pedig elkezdtem elaltatni. Magam mellet a falnál kipárnáztam a helyet, hogy biztonságosan aludjon a kicsi. Ledőltem mellé, és kis kezét megfogtam. Könnyeim végigfolytak arcomon, amikor is bevillant a kép, hogy éppen enyelegnek édes boldogságban. 

49.rész

Thea

Akkor este szívem szakadt meg. Harry tekintete könnytől csillogott. Soha nem volt rá alkalom, hogy ennyire érzékenyen érintette volna valami is. Tisztán él bennem az emlék, amikor is az a mondat elhagyta formás, édes ajkait. "Adok időt, amennyit csak szeretnél, de Darcy-t ne vedd el tőlem.". Bármennyire is távol szeretnék én magam lenni tőle, amíg nem tisztázódik a helyzetünk, a lányunkat soha nem tagadnám meg tőle. Tisztelem még így is annyira, hogy rábízzam a kicsit. Az ó apró, kis hercegnője, akinek soha nem ártana. Ebben teljesen biztos vagyok.
Azóta az este óta több nap is eltelt. Minden időt velünk töltött, vagyis inkább Darcy-val. Beszélgettünk, de a valós problémákban nem merültünk el. Eszem ágában sem volt felhozni Kendall-t, és a közös eseményeiket. Véleményem szerint, ezt kettesben, nyugodt körülmények között kell megbeszélnünk. Még, ha lányunk pár napos is, akkor sem szeretném előtte lerendezni a dolgokat.
Már most rengeteg aprósággal elalmozta lányát. Eddig sem kételkedtem afelől, hogy megfelelően fogja kezelni, nevelni a kicsit. Legjobbat akarja ő is és én is neki, és ez így van rendjén. Remek apa már most. Amikor hatalmas kezeivel esetlenül nyúl az aprócska lány felé, majd félve veszi át tőlem, mindig mosolyt csal arcomra. Számtalanszor láttam már gyerekekkel, de valamiért most sokkal jobban fél. Semmilyen kárt nem szeretne okozni. Bíztatni szoktam, és ennek örömét arcán látom is, kisfiús mosolyában. Hiába van az öröm arcára festve, látom rajta, hogy mosolya nem szeméig ér. Gödröcskéi nem mutatkoznak meg, s hasonlóan vagyok én is. Borzasztóan érzem én is magam, hogy nem csókolom meg, s egy gyöngéd ölelésre sem kerül sor a találkozások során. Férj és feleség vagyunk, még is idegenként élünk egymás mellett.
Mai napon elhagyhatjuk végre a kórház épületét, amely félig boldogsággal tölt el. Már éppen megfelelőnek éreztem az idő a távozásra. Harry sokáig győzködött arról, hogy ő vigyen haza bennünket. Nagy nehezen, de végül beleegyeztem. Fájdalmaim már szinte elmúltak, így a gyógyszerektől búcsút vettem. Fontosnak tartottam, hiszen a kicsit nem tápszerekkel szerettem volna etetni. Igen is fontosnak vélem az anya - gyermek kapcsolatot. Orvosom csak támogatott a döntésemben.
Mindent gondosan összepakoltam, végül Darcy-t vettem karjaimba, és kezdtem el egy melegebb aprócska ruhába felöltöztetni. Mire végeztem Harry is megérkezett. Tudomásom szerint egy megbeszélésen volt, bár már ezt sem venném teljesen biztosra. Azonnal hozzánk sietett, s rám mosolyogott kedvesen, majd lehajolt lányunkhoz, s arcon csókolta.
- Szia - pillantott fel rám.
- Szia - ismételtem meg, halkan.
- Indulhatunk?
- Igen, összepakoltam mindent.
- Csak ez az egy táskád van? - vette kezébe.
Bólintottam. Kitárta az ajtót, én pedig szorosan magamhoz öleltem lányom, és elindultunk kifelé. A recepción két biztonsági várt ránk. Hátra pillantottam férjemre, aki csak derekamra simította hatalmas tenyerét. Bármennyire is szerettem volna távolságot tartani, csendben maradtam, s ballagtam kifelé.
- Van kint pár rajongó, és riporter is. Biztonságban szeretnélek tudni benneteket. - magyarázta.
- Rendben - feleltem.
Egyre jobban közeledett a kijárat, én annál is szorosabban fogtam magamhoz Darcy-t. Csendesen, apró szuszogásokkal adta tudtomra, hogy elaludt. Még mindig furcsa érzés volt ránézni, és megállapítani, hogy Harry-vel a közös kisbabánkat tartom kezeim között, aki olyannyira bájos, hogy mindenkit levesz már most a lábáról.
Sikeresen értünk az autóhoz, amelynek hátsó ülésén már a baba ülés volt található. Harry átadta az egyik biztonságinak a táskám, aki a csomagtartóba helyezte, Ő pedig kivette kezemből a kicsit, és biztonságosan elhelyezte az ülésében. Én ez idő alatt elhelyezkedtem mellette. Férjem elfoglalta a kormánynál szokásos helyét, és már indultunk is. Furcsálltam, hogy nem a régi otthonom felé haladunk, hanem a közös házunk irányába. Kíváncsiságom hatalmas volt, de sikerült lenyelnem, s türelemmel vártam, hogy a szokásos garázsba leparkoljunk. Amint ez megtörtént kiszálltam, és átsétáltam a jármű másik oldalára, s magamhoz vettem a még mindig alvó Sophie-t.
A garázson át egyenesen a házba sétáltam, ott is fel a birodalmába. Lefektettem a pelenkázó asztalra, és elkezdtem megszabadítani meleg rugdalózójától, amelyet egy vékonyabb pizsamának szánt váltott fel. Éreztem magamon azt az égető tekintetet, ami jónéhányszor már kellően feltüzelt, most még sem viszonoztam azt. Felemeltem a kicsit, és az ágyába helyeztem. Betakartam, és pufóka arcán édes puszit hagytam.
- Remekül odafigyelsz rá - törte meg a csendet Harry.
- A lányom, és gondoskodnom kell róla. Felelősséget vállatam érte.
- Ahogya én is.
- Igen, ahogyan Te is - mondtam gépiesen, s elhaladtam mellette.
Beléptem a hatalmas hálószobánkba, s a táskámból kezdtem el kipakolni a ruhákat. Semmi hangulatom nem volt veszekedni, hogy miért is ebbe a házba hozott. Egyszerűen csak egy kis pihentető alvásra vágytam, a már megszokott, igen kényelmes ágyba, ágyunkba.
- Thea - szólalt meg megint.
- Lezuhanyoznék - pillantottam fel rá.
- Hát persze, a Te házad is - biccentett a fürdő felé.

****

Egy kényelmes, lezser pólóba, és egy francibugyiba bújtam a forró, kényeztető fürdőzés után. Hajamat kiengedtem a zilált kontyból, s átfésültem, mielőtt még visszatértem volna a nyugodt környezetből, a nyugtalanba. Ahogyan ez megtörtént, Harry-t az ágyon ülve, térdeire támaszkodva láttam meg. Azonnal felkapta rám smaragd tekintet, amely hasonlóképpen hat rám még a mai napig. Felállt, és lassú, ám határozott léptekkel indult el felém.
- Megbeszélhetnénk? - kérdezte előttem megállva.
- Álmos vagyok. Tudod a kórházi ágyak kicsit kényelmetlenek.
- Fáj, hogy eltaszítasz.
- Harry, nézz magadba. Tudom, én sem vagyok tökéletes, ahogyan egyik ember sem. Viszont pontosan Te voltál az, aki hajnalban ébredt fel, majd éjjel hazabotorkált, és bedőlt az ágyba. Magamra hagytál. Soha nem vártam el, hogy huszonnégy órás felügyeletbe mellettem legyél. - ültem le az ágyra. - De volt amikor igenis jól esett volna, ha éppen kicsit előbb hazajössz, és csak megölelnél. Hiányoztak az gesztusaid, amelyeket régen mindig megtettél. Tudod, amikor megtudtam, hogy Darcy már igen is létezik, meginogtam, de aztán megnyugtattál, és abban hittem, hogy az egyébként is tökéletesnek gondolt kapcsolatunk még jobb lehet. Tévedtem. Emberből vagyok én is. - töröltem le előbukkanó könnyeim.
- Thea, én .. - nyelt egy nagyot. - Sajnálok mindent.
- Felesleges - mosolyodtam el haloványan. - Most pedig aludni szeretnék, ha megengeded.
- Természetesen - bólintott, s egy mély sóhaj után magamra hagyott. 

48.rész

Thea

Egyre jobban éreztem a fájdalmat. Pocakomat simogattam, de mindhiába. Inkább a saját nyugodtságomat kerestem, mintsem a babáét. 

- Sophie, nyugi - nyögtem fájdalmasan fel. 

Harry vetett felénk egy pillantást, de azonnal vissza is fordította arcát az út felé. Kezét váratlanul csúsztatta enyémbe, s fonta egybe ujjaink. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen hangulat változását, de inkább csendben, a fájdalmaimmal magamba fordultam. 

A kórházhoz megérkezve, Harry azonnal kimászott mellőlem, s átsietett, hogy segítsen kiszállni. Váratlanul ért amikor felnyalábolt, s sietve a recepcióhoz vitt, ahol is közölte a nővérrel a helyzet komolyságát. Azonnal egy szobába kísértek, ahova perceken belül megézkerett az orvosom. 

- Jó estét, Mrs és Mr Styles - lépett be mosolyogva az ajtón. - A kicsi lány világra szeretne jönni? 

- Eléggé úgy fest - vágta oda Harry hanyagul. 

- Thea, kérem húzza fel a lábait - utasított. - Még van egy kis ideje - állapította meg, amikor megvizsgált. - Érzéstelenítőt szeretne? 

- Igen, ha a babának nem ártalmas - feleltem. 

- Természetesen. Egy nővér azonnal jön, és beadja magának. - felállt, és miután még pár dolgot elmondott, magunkra is hagyott. 

Harry mellettem állt, de tekintetét kerültem. Csend telepedett a szobára, egészen addig, amíg a nővér meg nem érkezett. Megkaptam az érzéstelenítőt, majd Harry-hez fordult. 

- Apás szülés lesz? - érdeklődött.

- Szeretnéd, hogy itt legyek? - nézett le rám. 

- A te lányod is, jogod van hozzá. 

- Thea, kérlek. 

- Ha eldöntötték jelezzék - ezzel magunkra is hagyott a nővér. 

Felsóhajtott, én pedig lehunytam szemhéjaim. Fájdalom még mindig érezhető volt, de már sokkal elviselhetőbb, mint eddig.
- Thea ..
- Harry fejezd be, pihenni szeretnék - szisszentem fel egy élesebb összehúzódásnál.
- Legalább a szülőszobán ne kezdd el.
- Ne most kezdj el ésszerűen viselkedni.
- A gyerekemet fogod világra hozni - háborodott fel. - Talán itt kellene hagynom?
- Eddig is magam voltam - vontam vállat. - Meg tudom oldani.
- Micsodát?
- Így is idegenként élünk egymás mellett. Ennek mi értelme lenne? - néztem rá. - És ezt a kicsi is megsínylené, azt pedig nem szeretném.
- Mire célzol ezzel?
- Csupán arra, hogy ha hazaengednek, akkor valóban haza fogok menni, és nem vissza hozzád.
- Thea, ugye ezt csak a gyógyszer hatásának tudhatom be?
- Harry, azt ne mondd, hogy számodra ez a házasság normális. Alig egy éve mondtuk ki az igent, és azóta csak eltávolodtunk egymástól. Veszekszünk minden felmerülő dolgon. - szemeim már könnyesek voltak. - Reggel hajnalban már elmész otthonról, és késő éjjel érsz csak haza. Egyszer talán felhívjuk egymást a nap folyamán, és ennyi. Beszélgetést kerülőd.
- Fáradt vagyok, és dolgozom azért, hogy semmiben ne legyen hiánya a kicsinek és neked.
- Hallod magad? Csak azt ne állítsd, hogy te tartasz el majd csak bennünket. - döbbenek le. - Pontosan tudod, hogy mennyire is jól alakultak a dolgok a céggel, és, hogy újabb üzletek nyílnak külföldön. Nem olyan vastag a számlám, mint neked, de azért panaszkodásra szerintem nincs okod.
- Édes
- Ne, ne nevezz így - folytak végig könnyek az arcomon. - Semmi jogod sincs hozzá.
- A feleségem vagy, és éppen világrafogod hozni kis időn belül a lányunkat. Szerintem teljes jogom meg van hozzá. - hangja kétségbeesett volt.
- Kérlek, hagyj magamra.
- Thea, sajnálom - fogta meg a kezem, de én azonnal elhúztam.
- Rendben, akkor hozzuk világra ezt a pici lányt - jelent meg az orvos mosolyogva. - Apás szülés lesz?
- Nem - feleltem egy kis csend beállta után.
Felnéztem Harry-re, aki egy aprót bólintott. Szemei csillogtak. Pontosan tudtam, hogy ez számára mennyire fáj, de így tartottam helyesnek. Sose vártam el tőle, hogy minden percben velem legyen. Mindig türelmes voltam hozzá, és igyekeztem a legjobban elfogadni a hírnevét, a rajongóit. Most sem rájuk vagyok mérges, igazából fogalmam sincs, hogy kire is kellene. A tudat, hogy minden éjjel megvártam, hogy hazaérjen, fájt. Volt amikor felhozták különböző magazinokban, hogy Kendall társaságában jelent meg eseményeken, de ezeket is lógva hagytam végül. Megbíztam benne, egészen addig, amíg valóban hatalmas szakadék ki nem alakult kettőnk között.
Értékeltem, hogy tiszteletben tartva a kérésem, elhagyta a szobát. Az ajtóból még egy pillantást vetett rám, mielőtt végleg bezárult volna az. Könnyeim nem apadtak el, és a fájdalmaim is visszatértek a lelkembe, s a testembe.

****

Lassan nyitottam fel pilláim, amikor a saját kórtermembe vittek. Fáradtság uralta testem, s lelkem. Bármennyire is elviselhetetlen volt az érzés, csak is az éltetett, hogy pillanatokon belül a kezeimben foghatom a kislányom.
- Próbálja meg megetetni - mondta a nővér, amikor is karjaimba helyezte az apró testet.
- Köszönöm - néztem fel rá.
- Apukának szóljak? - kérdezte
- Itt van?
- Természetesen.
Visszafordítottam figyelmem az aprócska lányra, aki csukott szemekkel pihent mellkasomon. Kicsiny arcán végigsimítottam, s megpusziltam.
- Szia Darcy - mosolyogtam le rá.
Most először hívtam az első nevén. Valamiért tökéletesen illet hozzá. Darcy Sophie Styles, az én kicsi lányom. Tekintetemmel vizsgáltam az aprócska lényt, s meg kellett állapítanom, hogy apukája vonásait örökölte.
Lassan nyílni kezdett az ajtó, én pedig azonnal odakaptam tekintetem. Mosolyogós nagynénivel találtam szembe magam.
- Be szabad jönni? - kérdezte.
- Hát persze - mosolyogtam rá.
Azonnal beljebb lépett, és tanulmányozni kezdte Darcy-t. Felemeltem, és karjaiba helyeztem kislányom.
- Annyira apró - mosolyogva simogatta kezecskéjét. - El sem hiszem, hogy nagynéni lettem.
- Lassan anyuka is - nevettem fel.
- Igaz - bólintott. - Ugyan olyan, mint Harry.
- Valóban.
- Nem látta még? - sóhajtottam fel a kérdése hallatán. - Thea, bármi is van jelenleg köztetek, joga van látni. Az ő gyereke is.
- Tudom - töröltem le könnyeim.
- Próbáltátok megbeszélni?
- Este szerettem volna, de csak aludni akart. Soha nincs otthon. Éjjel jár haza, így máskor nem is tudtam volna lépni az ügy érdekében.
- Igen, az este eseményeit elmondta anyának és nekem is.
- Te is tudod, hogy mik jelentek meg róla és Kendall-ről. - néztem fel rá.
- Természetesen, de akkor is muszáj lesz beszélnetek. Mi lesz amikor kiengednek a kórházból?
- Hazaköltözöm.
- Jól meggondoltad? - bólintottam. - Szereted?
- Gem, hogy ne szeretném? A férjem, akinek most hoztam világra a lányát. Még be se jött megnézni.
- Thea, Te külted ki. Szerinted nem kíváncsi a kicsire? - vont kérdőre. - Alig várja, hogy a karjaiban tarthassa.
- Kik vannak még itt?
- Család és a srácok a lányokkal.
- Szólnál nekik, hogy bejöhetnek? - vettem át tőle Darcy-t. - És Harry is.
- Persze.
Pár pillanat múlva a szoba tele lett kíváncsi emberekkel. Mindenki a hogylétem felől érdeklődött, míg Harry mellém ült. Kezébe helyeztem kislányunk, és már el is veszett a csodálásában. Simogatta, és kis puszikkal halmozta el.

Harry

Szinte fájdalmasan lassan ment az idő, amíg Thea a szülő szobán volt. Minden vágyam az volt, hogy benn legyek vele, de amikor távozásra kért, eleget tettem neki. Fel - le járkáltam türelmetlenül a folyosón. Amikor kijött az orvos, egyből faggatni kezdtem. Megnyugodtam, amikor is tudomásomra adta, hogy mind a ketten remekül vannak.
Idő közben mindenkit értesítettem, és izgatottan vártam a pillanatot, hogy megcsodálhassam őket. Tisztában voltam azzal, hogy mivel is értem el ezt a döntést Thea-nál. Lassan mindenki megérkezett, és mind a pillanatot vártuk, hogy bemehessünk hozzájuk. Gemma-t és anyát beavattam az éjszakai történésekbe. Anya egyértelműen kijelentette, hogy Thea mindent tud. Ekkor teljesen össze állt a kép. Nem gondoltam volna, hogyha látja a cikkeket, akkor csak csendben hallgat, s nyel.
Gemma ment be elsőnek, és szinte már óráknak tűnt az a pár perc, amikor is végre kijött, és mindannyiunkat behívott. Sorra köszöntötték a mosolygós, ám fáradt pillantású anyukát, majd a kislányt. Én maradtam utoljára. Gem bátorító pillantást küldött felém. Az ágy mellé léptem, és leültem feleségem mellé, aki halovány mosollyal arcán helyezte kezeimbe kislányunkat. Többiek beszélgetni kezdtek Thea-val, amit én fél füllel hallgattam csak, ugyanis a gyönyörű kislány nagyokat pislogva nézett fel rám. Első látásra szerelem volt. Édes puszikkal halmoztam el pufóka arcát.
Talán egy órát lehettek benn a látogatok, amikor is nővérem szavaira elköszöntek tőlünk, s magunkra maradtunk. Darcy elpilledt karjaimba ez idő alatt.
- Lefektethetem? - néztem Thea-ra.
- Igen.
Felálltam és a kiságyba fektettem, amely az ágy másik oldalán volt elhelyezve. Betakartam, és egy utolsó puszit nyomtam kicsi arcára. Lassan visszasétáltam az ágy másik oldalára, és elfoglaltam előző helyem.
- Hogy érzed magad? - érdeklődtem.
- Megvagyok, köszi.
- Nincsenek fájdalmaid?
- Minimálisak a gyógyszerek miatt - felelte. - Egyébként is elfeledtette velem ez a kis aprócska lány.
- Gyönyörű - hajoltam közelebb hozzá. - Köszönöm - suttogtam.
- Harry, mit csinálsz? - hangja halkan töltötte meg a teret.
- Kérlek, ne taszíts el magadtól - motyogtam ajkaira, és egy finom csókba invitáltam.
Pár pillanatig tétlen maradt, majd reagált. Mellkasomra simította tenyerét, és lassan eltolt magától. Homlokom az övének támasztottam, s élesen szívtam be a levegőt.
- Kérlek, Harry.
- Szeretlek, érted? - fogtam kezeim közé arcát. - Adok időt, amennyit csak szeretnél, de Darcy-t ne vedd el tőlem.
- Soha nem venném el - suttogta.
Közelebb hajolt, egy kis puszit hagyott ajkaimon, majd letörölte könnyeit. Homlokára helyeztem még egy gyengéd csókot, és már utamra, hazafelé is indultam, az üres házba. 

47.rész

Thea

A mai nap folyamán a városban sétálgattam Gemma társaságában. Baba boltokat jártuk, hiszen nem csak nekem, de neki is jelentős szerepet kap életében az áldott állapot. Gem még csak az ötödik hónapban van jár, de már most hatalmas készülődés. Ashton szinte minden lépését lesi a kismamának. Jó pár dolgot beszereztem, amely egy kislány szobájának részese kell, hogy legyen. 

Miután késő délután hazaértem egyből kislányunk szobája felé vettem az irányt. Lassan elkezdtem kipakolni a rózsaszín kis ruhákat, plüssálatokat, és a még vásárolt dolgokat. 

Alig telhetett el kis idő, amikor is az ajtó nyitódását, és csapódását lehetett hallani. 

- Thea? - töltötte meg a lakást férjem hangja.

Visszakiabáltam, hogy "gyerekszoba", és már csak a lépteit lehetett hallani egyre közelebbről. Becsuktam a szekrény ajtaját, majd elindultam az ajtó felé, amelyen Harry lépett be. Elmosolyodott, s körbenézett egyből.
- Vásárolgattál, Gyönyörűm? - ölelt magához.
- Csak pár dolgot vettem, ami kislánynak megfelelőé teszi a szobát - mosolyogtam fel rá.
- Rendben volt minden?
- Igen, Gemma-val voltam.
- Pontosan ezért kérdem - nevetett fel. - Lökött nővérem eléggé veszélyes tud lenni.
- Harry, terhes, nyilván most jobban vigyáz. És egyébként is, a nővéred, tiszteld.
- Nyugi Édes.
Húzott magához, s finoman megcsókolt. Ajkai perzselték enyéimet, míg teljesen magához vont, amennyire csak lehetségesnek vélte. Kisebb puszikkal szakadt el tőlem végül.
- És a másik hercegnőm hogy van?
- Már nagyon szeretne világra jönni. Egész nap mozgolódott. - sóhajtottam fel.
- Hékás, vigyázz nekem anyucira - guggolt le, s beszélni kezdett a pocakomhoz. - Alig várom, hogy már a kezembe tarthassalak kicsi lány - hagyott egy hosszú puszit pocakomon.
Felállt, és arcomat hatalmas tenyerei közé fogta. Ajkait lassan enyéimhez érintette. Finom csókba invitált, amelyet én egyből viszonoztam. Lassú, érzelmes táncot folytattunk. Kezeit fokozatosan csúsztatta lejjebb, melleimet érintve, míg fenekemhez nem ért. Végigsimított a területen, s ajkait elszakította enyéimtől. Nyakamba fúrta arcát, s haja csiklandozta bőröm. Forró puszikat hagyott az érzékeny területen, majd nyelvével ismételte meg a kényeztetést. Szemhéjaim szorosan össze voltak zárva. Kezeim csípőjén pihentek.
- Szeretkezz velem - motyogta ajkaimra.
Hirtelen kaptam fel tekintetem, amikor is meghallottam a mély hangját. Nagyot nyeltem, amikor felfogtam a kérésének értelmét.
- Harry ... - hangom erőtlen volt.
- Nem kívánsz?
- Hogy kérdezhetsz ilyen butaságot? - simítottam végig enyhén borostás arcán. - Harry a férjem vagy, a közös lányunkkal vagyok állapotos. Szeretlek, és kívánlak. Fogalmam sincs, hogy mikor voltunk együtt már, hát, hogy a fenébe ne kívánnálak? Egyszerűen csak .. - hajtottam le fejem.
- Mi a baj? - emelte fel arcomat államnál fogva. - Édesem, nekem bármit elmondhatsz.
- Mostanában nem volt alkalmad látni ruha nélkül - nyögtem ki zavartan.
- Ugye most csak hülyeségeket beszélsz? - nézett rám komolyan. - Kicsim, te csodás vagy. A gyermekünk miatt lett pocakod. Legszebb kismama a világon, és csak az enyém. Szeretlek.
- Én is téged.
Hevesen megcsókolt, majd felnyalábolt, s a szemben lévő szobánkba, egyenesen az ágyhoz vitt, amin végigfektetett. Puha csókokkal kényeztette bőröm, miközben ingemet gombolta ki. Szó szerint lecsókolta testemről a ruhadarabot. Pocakomat is elhalmozta minden jóval, majd visszatért ajkaimhoz.
- Neked, hogy lenne jó? - szakadt el egy pillanatra.
- Csak ne nehezkedj a hasamra - feleltem.
Bólintott, majd felült, és minden ruhájától megszabadult. Türelmetlen volt. Vágy mind a kettőnkben tombolt. Régen éreztük már egymás kényeztető érintését. Amint megszabadult saját ruháitól, már rólam hámozta le a nadrágot, és a fehérneműt. Mind a ketten teljesen mezítelenek voltunk.
Kezét nyújtotta, én pedig belecsúsztattam enyémet. Mögém helyezkedett, s feltérdelt. Ölébe ültetett. Fenekemnél éreztem erekcióját, de egyáltalán nem sietettet semmit. Átölelt. Hátam, izmos mellkasával találkozott, míg ő ujjaival melleimet kényeztette. Fejem hátra vetettem vállára, ahogyan élveztem az érzéki érintéseit.
Csípőmet mozgatni kezdtem, ezáltal felszakadt egy mély nyögés belőle. Elmosolyodtam, s oldalra fordítottam fejem. Nyakára adtam finom puszikat, míg ő délebbre kalandozott testemen. Egyik kezével aranyos kis pocakom simogatta, míg másikkal izgatni kezdett. Felnyögtem, amikor eltüntette két ujját bennem. Nem húzogatta, csupán körkörös mozdulatokat végzett. Masszírozta falaim, amelyek néha megfeszültek ujjai körül.
- Harry, meg akarlak csókolni - suttogtam.
Azonnal teljesítette kérésem. Forrón csókolt, míg ujjaival tovább kínzott. Hasamon egybefontam ujjainkat. Hirtelen arra eszméltem, hogy ujjait férfiassága váltott fel. Lassan engedett magára. Felszisszentem egy kicsit, mire azonnal megállított.
- Lassan, bébi - csókolt nyakamba.
Teltség, amelyet éreztem, leírhatatlan. Olyan kapcsolat volt közöttünk, amely mindent elsöpört. Csak mi ketten voltunk, s a pillanat. Érzéki csókok, édes kis suttogások varázsában.

****

Idő telt, mi pedig csak éltünk egyik napról a másikra. Esténként egy ágyban aludtunk el, de egy rövid esti, s reggeli puszin kívül már semmi sem történt. Utolsó vizsgálatomra egyedül mentem. Harry elfoglalt lett. A banda körül a felhajtás még mindig magasan tetőzött. Turné jelenleg nem volt, de interjúk, és különböző műsorokban fellépések igen. Az új album készítése is rengeteg időt elvett, ahogyan a nyilvános eseményeken való részvétele is. Ezekre már nem kísértem el a nagy pocakommal. Jobbnak láttam, ha otthon a házunkban várom meg. Fáradékony voltam, és a rosszullétek is rámtaláltak.
Éjjel amikor hazaért ingerült, fáradt volt, s gyors zuhany után már az ágyba is zuhant. A kelleténél többet nem szólt hozzám. Valami megváltozott szinte egyik napról a másikra.
- Megjöttem - kiabálta el magát, s a márvány pultra dobta a kulcsát.
- Vacsorázol? - mentem ki a nappaliból.
- Már ettem - sietett fel az emeletre.
Leoltottam a villanyokat, és lassan felsétáltam a hálónkba. Harry a fürdőbe volt, így én leültem az ágyra, és vártam, hogy kijöjjön. Talán tíz perc telt el, amikor is visszatért.
- Beszélhetünk?
- Álmos vagyok Thea - feküdt be a takaró alá.
- Szerinted normális, hogy elmegyünk egymás mellett?
- Itt fekszem az ágyunkba.
- Hajnali két óra van - jegyeztem meg. - Reggel mikor felébredek, te soha nem vagy itthon.
- Célzol valamire?
- Csak arra, hogy szükségem lenne rád. Az utolsó heteimben vagyok, felfogtad? - álltam fel.
- Tisztában vagyok azzal, hogy mikor fog megszületni a gyerekem.
- A gyerekünk Harry, a gyerekünk - folytak végig a könnyek az arcomon.
- Thea, a picsába, aludjunk.
- Elegem van, szinte csak egy roncs lettem melletted - mentem be a gardróbba, s egy kistáskába kezdtem el összepakolni pár fontos dolgot.
- Thea, gyere aludni - jelent meg az ajtóban Harry. - Szükséged van a pihenésre.
- Nem fekszem egy olyan ember mellé, akinek még köszönni is nehezére esik.
- Thea, fejezd be ezt az őrültséget, és feküdj le.
Nem hallgattam rá. Megfogtam a táskám, s elmentem mellette. Felkaptam a telefonom, s a lépcső felé indultam, hogy mielőbb elmehessek innen.
- Thea, azonnal állj meg - fogta meg csókolom, és fordított maga felé.
- Harry, engedj - sírtam. - Hetek óta idegennek nézel.
- Feküdj be az ágyba.
- Nem - ordítottam rá, majd hangosan fel is nyögtem.
- Jól vagy?
- Fáj - fogtam az alhasam.
- Gyere, ülj le.
- Harry elfolyt a magzatvíz.
Azonnal felkapott pár ruhadarabot, majd megfogta a kezem, míg a másik kezével a derekamat ölelte át. Sietve mentünk le, amennyire a helyzet engedte, s egyből az autóba szálltunk. Harry sietve indította be az autót, és sietve a gázra lépett.




Ps.: Sziasztok! Külön posztot nem teszek ki róla, így a rész végére írom. Köszönöm szépen azoknak az olvasóimnak, akik szavaztak rám a verseny folyamán! Imádlak benneteket. A Legkedveltebb Író kategóriát 106 szavazattal megnyertem, míg a bloggal második lettem! <3 Xx 

46.rész

Thea

Hónapok csak teltek, én pedig egyre nagyobb pocakkal rendelkeztem. Sok öröm, s bánat is betöltötte a napunkat. Harry minden nap édes puszival ébresztett, s altatott el. Gyermekünkért már most hatalmas rajongással van.

Ahogyan egyre jobban vált láthatóvá, úgy kezdett el minden egyes nap félteni. Aggodalma hatalmasra nőtte ki magát. Amikor éppen nem volt velem egy légtérben, a telefonon aggodalmaskodott minden pillanatban.

Túrnéról hamar hazatértem, s visszaálltam a szokásos napi rutinomhoz. Boltban, és a varrodában töltöttem a legtöbb időmet, és ez így is volt rendjén. Mivel akkor még nem voltunk tisztában a baba nemével, így a ruhákat, amelyeket számára terveztem, semleges színbán hozták létre a varrónők. Akkor nagy sikere lett az első pár darabnak, hogy végül az üzletnek is tervezni kezdtem, így mára már babaruhákkal is kiegészültek a kollekcióim.

Harry a turné közben a pár napos szünetekben mindig hazalátogatott, egy ilyen alkalommal hívtuk össze a családot, és jelentettük be a hírt. Mindenki boldogsággal fogadta, s egyből több kérdést is feltettek. Ám amikor arra került sor, hogy a baba korát és elmondjuk, mindenki döbbenten nézett ránk. Hazza megnyugtatta őket, hogy minden rendben, egyszerűen csak mi is szerettünk volna megbarátkozni annak gondolatával, hogy lassan egy kis életért leszünk felelősek.

Mióta mindenki tudomására jutott, beleértve a rajongókat is, Harry megbízott egy biztonságit, hogyha utcára megyek, akkor velem legyen. Gyűlöli annak gondolatát, hogy bármi bajom is eshet, hiszen egyedül mászkálok. Ez miatt egy kisebb vita is kialakult köztünk, hiszen én túlzásnak tartottam, de Ő még is tovább ragaszkodott ehhez a megoldáshoz.

Mostanra már tél elejét, novembert írunk. Már csak két hónap van vissza a pici megszületéséig. Harry tegnap este tért haza az utolsó koncertjükről, ma pedig egy vizsgálatra készülünk. Már a múltkorin is megmondták volna a pici nemét, de én ragaszkodtam hozzá, hogy Harry is mellettem legyen. Így a mai napra kértem egy időpontot, ez ügy érdekében. Kedves apuka már teljesen lázban égett az éjszaka folyamán. Míg el nem aludt, simogatta a már hatalmasnak mondható pocakomat, s énekelt is. A kicsi igazán értékelte egy erőteljes rúgásaival. Azt már megfigyeltük, hogy amikor édesapja szól hozzá, vagy csak egyszerűen beszél, Ő egyből életre kel. Isteni érzés, hogy már most ennyire ragaszkodnak egymáshoz. Mindig is tudtam, hogy Harry imádja a gyerekeket, és ők is viszonozzák ezt.
- Jó reggelt - hallottam meg hátam mögül a rekedtes hangot. - Hogy vannak a hercegnőim?
- Remekül - mosolyodtam el, bár ő ezt nem láthatta.
Szembe fordultam vele a közös, meleg takarónk alatt, s egyből szorosan magához vont. Arcomra édes puszit nyomott, majd nyakhajlatomba temette arcát. Haja csiklandozta bőröm. Fedetlen hátán simítottam végi, ezzel még közelebb férkőzve hozzá.
- Milyen kis akaratos - nevetett fel Harry, amikor is a pici rugdosni kezdett. Hasunk összeért, így Ő is érezhette a harciasságát.
- Mint az apukája.
- Vagy éppen, mint az anyukája - mosolygott rám. - Nevet is kellene neki adnunk.
- Bébi, még csak most fogjuk megtudni, hogy milyen nemű lesz.
- Attól még lehetnek terveink - vont vállat.
- Esetleg van valami ötleted?
- Darcy Sophie Styles?
- Nekem tetszik - mosolyogtam rá. - És, ha fiú?
- Olyan terv nincs, hiszen egyértelműen egy kis hercegnő, az én hercegnőm rosszalkodik odabenn - tűrte feljebb pólója lezser anyagát, s nyomott egy puszit a pocakomra.
- Annyira magabiztos vagy - nevettem fel.
- Csak érzem, ennyi az egész - nyomott egy utolsó puszit a hasamra, majd ajkaimra, s kimászott mellőlem. - Készülni kellene.
Egyből eltűnt a szobánk ajtaja mögött, én pedig erőt véve magamon másztam ki az ágyból, s indultam meg a fürdőszoba felé, ahol is készülődni kezdtem. Mivel már novembert írtunk, így melegebben öltöztem fel. Hajamat szoros copfba kötöttem, míg smink gyanánt csak szempillaspirált használtam. Amint elkészültem lesétáltam a konyhába, ahol is Harry hátával találtam szembe magam. Éppen szorgosan készítette nekünk a reggelit. Mellé siettem, s gyors puszival megköszöntem neki az egyszerű, de annál is finomabb ételt.

****

Orvosi rendelőben kicsit többet kellett várnunk a kelleténél. Rajtunk kívül még pár kismama várakozott. Harry végig a kezemet fogta, s láttam rajta tisztán, hogy izgul. 
- Bébi, nyugi - suttogtam, hogy csak ő hallja.
- Könnyű mondani. Ez az első ilyen vizsgálatom.
- Harry engem vizsgálnak, nem pedig Téged.
- De soha nem voltam melletted, és ezért nagyon haragszom magamra. Ez nem helyes.
- Fejezd be a hülyeségeid - forgattam meg szemeim.
- Mrs.Styles, ön következik - jelent meg egy nővér.
Egyből felálltam, ahogyan Harry is. Mosolyogva mentünk be a rendelőbe, ahol is az orvos felénk lépett.
- Örülök, hogy megismerhetem a boldog apukát is - nyújtotta a kezét az orvosom. - Mr.Smith vagyok. - mutatkozott be. - Akkor nézzük meg a picit.
Felfeküdtem az ágyra, míg pólómat feltűrtem. Az orvos rám kente a hideg zselét, és már kezdte is nézni a monitoron a picit. Harry most látja először így "élőben". Egyből megszorította a kezemet, s édes puszit nyomott arcomra. Melegséggel töltötte el szívemet, amikor is láttam a meghatódottságot arcán. Szemei csillogtak, míg nézte a feket-fehér monitort.
- Tehát akkor tudni szeretnék a pici nemét?
- Igen - feleltem.
- Akkor nézzük.
Lejjebb csúsztatta a készüléket, és a monitort figyelte, ahogyan mi is. Kicsi emberke a pocakomba rúgott egyet, ami miatt felszisszentem.
- Nyugalom kicsi lány - jegyezte meg az orvos.
- Azt mondta kislány? - kérdeztem vissza egyből.
- Jól hallotta Thea - felelte mosolyogva. - Minden a legnagyobb rendben van. Esetleg kérdésük van?
- Nincs - mondta Harry.
Kaptunk egy újabb kis képet, amelyen csodálhattuk - a mostanra már biztosan tudott -, kislányunkat. Kézen fogva, mosollyal arcunkon siettünk ki a kórházból. Kocsihoz érve azonnal magával szembe fordított, s egy finom csókba invitált. Felpipiskedtem, s nyaka köré fontam kezeim. Hamar eltávolodott, hiszen mégiscsak nyílt utcán voltunk.
- Induljunk, jön lassan Lux - motyogta ajkaimra, s egy utolsó puszit kaptam tőle.

****

Délután az ágyon feküdtünk Lux-al, míg Harry elszaladt vacsoráért. Kicsi lány erőteljesen szuggerálta pocakomat, míg édes hangjával próbálta ösztönözni Darcy-t, hogy mozogjon. Felhajtottam a felsőm, s zseblámpát adtam kicsiny kezébe.
- Darcy mozogj! - parancsolt Lux.
Darcy nagyon makacs volt, ugyanis egyetlen centit sem mozdult meg. Jókat nevettem, ahogyan Lux fel és le kapcsolgatta folyamatosan a lámpát. Másik kezét rám simította, de az sem hatott. Lányom megmakacsolta magát, és ebben teljesen apjára ütött. Ebben biztos voltam, bár tény, hogy én sem vagyok a legkönnyebb eset.
Lux tovább próbálkozott, és már magába mérgelődött. Felsóhajtott, és lefeküdt mellém, úgy nyomkodta tovább a kis szerkezetet. Felpillantottam, amikor is hallottam az ajtó árulkodó hangját. Harry mosolyogva, s egyben kérdően meredt ránk, amikor is tudatosult benne, hogy Lux mit csinál.
- Mit csináltok? - kérdezte, s leült.
- Tudod nyitva van már a kicsi szeme - bólintott. - Olvastam, hogyha elemlámpával megvilágítjuk, akkor mozgolódni kezd. Zavarja a fény. - magyaráztam. - Lux pedig szerette volna érezni, milyen amikor megmozdul, hiszen soha nem érzett még ilyet.
- Értem - felelte. - Gyere ide kicsi - fogta meg lábainál a kislányt, s húzta magához. - Neked milyen érzés, ha a szemedbe világítanak? - kérdezte, miközben csiklandozta, és a lámpával világította.
- Harry - mondta pöszén a nevet, miközben kacarászott.
Én is nevetni kezdtem a jelenet láttán, ahogyan Harry is. Kicsi erőteljesen nevetgélt, míg próbált keresztapja karjai közül kiszabadulni.
- Lux add a kezed - szólaltam meg hirtelem, amikor is Darcy mozogni kezdett.
Kislány sietve kúszott oda, és adta kezembe sajátját. Harry az ágy végéből figyelte a jelenetet, ahogy Lux mosolygott. Harry is odanyújtotta kezét, és megsimogatta a területet. Szőke kislány lehajolt és apró puszit nyomott oda, ahol percekkel előtte érezte a mozgolódást.
- Szeretlek Darcy - csendült fel pöszécske, vékony hangja.
Harry-re pillantottam, aki hasonlóan nézett fel rám. Elmosolyodott, és egy kis puszit nyomott a lány arcára. Én is megpuszilta, majd lehajtottam a felsőm, és elindultunk lefelé, a konyhába. Leültünk az asztalhoz, Harry pedig hamar megterített. Neki is kezdtünk az étel elfogyasztásának.
Vacsora után a nappaliba mentek, míg én elmosogattam, majd csatlakoztam én is. Együtt néztük a mesét családias hangulatban. Már csak annyi vágyam volt, hogy a kicsi Darcy is velünk legyen. Pocakomat simogattam, míg férjem ölében Lux szundikált el.
Alig telt el fél óra talán, amikor is kopognak. Mivel Harry karjaiban még mindig szunyókál a kislány, így én megyek ajtót nyitni. Üdvözöltem a szülőket, akik egyből érdeklődtem hogylétem felől. Harry eközben kihozta a még mindig alvó Lux-ot. Átadta Tom-nak, majd megköszönték, hogy vigyáztunk rá, és már távoztak is.
Gyors zuhany után szinte bezuhantam a hatalmas ágyba. Nemsokára Harry is követett. Sötétben feküdtünk. Én a hátamon, ő pedig kezén támaszkodott, s a pólója anyaga alatt simogatta hasamat.
- Köszönöm, hogy megajándékoztál a kis hercegnővel - suttogta.
- Harry, lássuk be, hogy te is kellettél hozzá.
- Így van bébi, de akkor is jobb ez a tudat.
- Szeretlek, Harry - néztem szemeibe. - Sajnálom, hogy az elején úgy kiakadtam.
- Muszáj a múlton rágódni? Én is szeretlek, bébi.
Csókolt meg, s finoman, pocakomra ügyelve vont karjaiba. 

45.rész

Harry

Már hat hónapja annak, hogy Thea a feleségem lett. Egy hetet töltöttünk el a csodás nyaralásunkon, amelybe kisebb gondok is voltak, de gyorsan megoldottuk. Sokat harcoltam azért, hogy továbbra is tökéletes legyen minden, ám úgy érzem, hogy még is sikeresen kezdünk eltávolodni egymástól.

Nekem újra kezdődött a turné, míg Ő a saját cégével van elhavazva. Sikerült egy új házat vennünk, és elköltöznünk egy nyugodtabb, csendesebb környékre. Thea soha nem rajongott a hatalmas házamért, hiszen, ha egyedül van otthon hosszú ideig, sokkal magányosabbnak érzi magát, így egy kisebb, családiasabb házat vettünk meg, s alakíttattuk át saját ízlésünkre. Természetesen maradt egy szoba, amely berendezés nélkül maradt, hiszen az majd a trónörökös tulajdona lesz.
Mióta volt a kis összeveszésünk nem hoztam fel a témát, legalábbis nem annyiszor, mint előtte. Néha Thea is megemlítette, illetve, előszeretettel hangsúlyozta, hogy mennyire várja, amikor a kicsinknek tervezhet majd apró ruhákat.
Mai napon érkezik hozzám, hiszen a turné jelenlegi állomása Miami. Utoljára két hónapja láttam őt, és már hiányzik. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, de az még sem ugyan az, mint mikor mellette ébredek, s éjszaka az ő oldalán hunyom le szemhéjaim. Sajnos eddig nem tudott elutazni hozzám, míg nekem szünetem nem volt. Így maradt a telefon, és az internet.
Két testőr kíséretében mentem ki elé a reptérre. Mivel tele font a reptér szokás szerint, így nem engedték meg, hogy elé menjek. Preston igyekezett be Thea elé, hogy kivezesse hozzám. Türelmetlenül ültem a hátsó ülésen és vártam a csodás feleségem. Ahogyan közeledni kezdtek, egyből kiszálltam, s elé siettem. Preston kikerült bennünket, és bepakolta csomagját, amíg én megöleltem a lányt. Ajkaimat övéire nyomtam, de csak egy kis puszit tudhattam magaménak. Végignéztem rajta. Testét egy könnyed ruha borította. Csinos volt, mint mindig. Viszont valamit nagyon is furcsának találtam rajta. Boldognak tűnt, de egyúttal tartózkodott is tőlem.
- Édesem, baj van? - tettem fel a kérdést.
- Hotelben beszélnünk kell - ennyire méltatott.
- Akkor induljunk - bólintottam, s kitártam neki az ajtót.
Az úton végig csendben ült, s kifelé meredt a távolba. Néztem, és fogalmam sem volt, hogy mi tehette ennyire boldoggá, és egyben keserűvé is. Kezemet combjára simítottam, ahol éppen nem takarta a lenge kék színű anyag. Egyből rám emelte tekintetét. Óvatosan derekára helyeztem kezem, és magamhoz húztam. Vállamra hajtotta fejét, és combomra helyezte pici kezét.
A szobánkba érve lerúgta magassarkúját és a kanapén foglalt helyet. Felhúzta lábait maga alá, és egy párnát szorított magához. Azonnal odamentem, és leültem mellé.
- Thea, kérek, beszélj hozzám - hangom könyörgő volt.
- Terhes vagyok - szántották csodás arcát végig a könnycseppek.
Hír ledöbbentett. Egyik felem örült, míg másik kétségbeesett. Thea sírt, és fogalmam sem volt, hogy mit is kellene kezdenem a helyzettel. Ölembe húztam, míg Ő egyből mellkasomba temette arcát. Hátát simogattam nyugtatóan, s apró puszikkal borítottam bőrét.
- Kicsim, nem szeretnéd? - kérdeztem fájdalmasan.
- Végig azt hangoztattam, hogy várni szeretnék - szipogott, s szemeimbe nézett.
- Mióta tudod?
- Ahogyan eljöttél turnézni, másnap mentem el orvoshoz.
- Két hónapja titkolod előlem? - emeltem kicsit meg a hangom.
- Harry, kérlek - sírt fel. - Telefonban még is, hogy közölhetek veled ilyet?
- Egy olyan gyerekről beszélünk, akit Te nem is szeretnél.
- Harry - hangja kétségbeesett volt.
- Mennyi idős? - kérdeztem rá.
- Elvileg pár napja léptem a harmadik hónapba.
- Ha nem találkoztunk volna most, akkor mikor mondtad volna el? - álltam fel.
- Fogalmam sincs, de nyilván sort kerítettem volna rá - nézett fel rám.
- Úgy tudtam, hogy gyógyszert szedsz. Legalább is azt mondtad, hiszen rohadtul nem akartál teherbe esni tőlem.
- Lenyugodnál? - állt fel hirtelen. - Igen, valóban szedtem gyógyszert, és ennek az okát pontosan tudod. Nevetséges, hogy még mindig ezt vágod a fejemhez. Húsz évesen sajnálom, hogy nem a családalapításon járnak a gondolataim.
- Tudod, akkor hozzám sem kellett volna jönnöd - szaladt ki a számon ez a meggondolatlan megjegyzés.
Keze arcomon csattant, s táskáját és szandálját felkapva rohant végig a folyosón. Azonnal követtem őt. Liftet elhagyta és a lépcső felé igyekezett, ám sikerült utolérnem a legelső lépcsőfoknál. Hátulról átöleltem, és kezeit lefogtam.
- Engedj - sírt keservesen. - Hazamegyek és nyugtod lesz tőlem. Harry, engedj el. El is válok, csak eressz.
- Thea, kicsim - rogytam le a földre, Ő pedig az ölembe. - Bébi - fordítottam arcát magam felé.
- Ne hívj így - ütötte mellkasom.
- Sajnálom, nem gondoltam komolyan - kértem bocsánatot.
- Kimondtad, és ennek súlyos következménye van - motyogta. Teste még mindig rázkódott a sírástól. - Hazautazom. Eltávolodtunk egymástól, és így egyikünknek sem jó.
- Helyre tudjuk hozni, kérlek, Kicsim.
- Egyáltalán nem volt helyes, ilyen gyorsan egybekelnünk. Minden rosszra fordult azóta. Elvesztettük egymást. - nézett szemeimbe.
- Attól még, hogy nem mondjuk ki, ott van - suttogtam. - Szeretjük egymást Thea. Szeretlek, ebbe soha ne kételkedj. Amit a szobában mondtam felelőtlen, őrült dolog volt. Sajnálom, nem gondoltam komolyan. - apró puszit nyomtam ázott ajkaira. - Olyan puha a szád - simítottam végig rajta ujjammal. - Csókolni való.
Utolsó puszit nyomtam a felületre, majd karjaimba vettem, és vissza vittem a szobánkba. Megszabadítottam a ruhájától, s befektettem az ágyba. Én is bokszerre vetkőztem, s befeküdtem mellé.
- Szabad? - kérdeztem a hasára pillantva, ami még lapos volt.
- A tiéd is - felelte.
Lassan hatalmas tenyerem pocakjára helyeztem, s végigsimítottam rajta. Az érzés, a tudat, hogy a közös gyermekünket hordja a szíve alatt, mindent felülmúlt. Lejjebb csúsztam, és ajkaimat puha bőrére nyomtam. Végigcsókoltam a területet, majd fölfelé haladtam. Ajkait magamévá tettem heves csókommal, de amikor éreztem, hogy kezd túl forróvá válni a helyzet, mellé gördültem, s karjaimba vontam.
- Kérlek, vigyázz magadra - céloztam az előbb történtekre. - Szeretnéd megtartani? - kérdeztem fájdalmasan.
- Harry - nézett szemeimbe. - Bármennyire is várni szerettem volna, megfogant. Elvetetni már nem lehet, de nem is tenném meg. Szívtelen nem vagyok, bár most lehet annak tartasz. A mi babánk, és igen is megtartom, és remélem az apukája is velünk tart.
- Bolond lenne eldobni benneteket - suttogtam, s kis csókot csentem tőle. - Szeretlek kicsim, és komolyan sajnálom, amit mondtam.
- Én pedig a pofont - emelkedett fölém, s apró puszikat hagyott arcomon.
- Megérdemeltem.
- Valóban - mosolyodott el.
- Azért remélem, hogy elég volt egy életre a verekedés. Igen nagyon nagy pofont tud adni, Mrs.Styles.
- Magán múlik Mr.Styles.
- Eljössz este a koncertre? - kérdeztem reménykedve. - Persze, ha pihenni szeretnél, vagy ha csak nincs kedved.
- Harry, igen elmegyek.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. - Akkor aludjunk egy keveset legalább.
- Rendben.

Thea

Gyors zuhany után öltözködni kezdtem. Hajamat oldalra fontam, a meleg miatt, s ennek okából kifolyólag sminket sem tettem fel, csupán pilláimat húztam ki. Tükörbe néztem magam, s a még igen vékony alakom. Hasamra simítottam kezem, és elmerengtem azon, hogy milyen is lesz a karjaimban tartani a kicsit. Ajtó halkan nyílt, én pedig oda kaptam tekintetem. Halványan elmosolyodtam, amikor is a göndör srác közelebb jött hozzám, s hátulról karjaiba vont. Kezem alá csúsztatta sajátját és megcirógatta hasam ruhán keresztül. Nyakamba csókolt, majd megtámasztotta állát vállamon, s a tükörbe egybefonta tekintetünket.
- Csodás vagy kicsim.
- Köszönöm - hálálkodtam pirulva. 
- Alig várom, hogy otthon legyünk mind a hárman.
- Kicsit előreszaladtál, nem gondolod? - nevettem fel.
- Imádom, amikor nevetsz.
- Szeretlek Harry - fordultam felé, s fogtam kezeim közé arcát. - Igyekszem türelmes lenni.
- Ahogyan én is bébi, szeretlek - csókolt meg röviden.
- Mikor szeretnéd elmondani a többieknek?
- Akár ma - vágta rá egyből. - Büszkélkedni szeretnék, hogy egy ilyen csodálatos lány, megajándékozott egy babával.
- Lassan indulnunk kellene.
- Menjünk.

****

Stadionban az öltözőben beszélgettünk a lányokkal, amíg a fiúk próbáltak. Nekik sem mondtam el semmit, egyedül Harry tudja. Úgy gondoltam, hogy bármi is lesz a döntésünk a kicsivel kapcsolatban, Ő neki kell elsőként megtudnia. Röhögve, jókedvűen léptek be a helységbe a srácok, ahogyan végeztek. Harry azonnal odasietett hozzám, s ölébe ültetett. Pocakomra simította mancsát, és megköszörülte torkát.
- Srácok, szeretnénk valamit bejelenteni - kezdte, mire mindenki ránk figyelt. - Pár hónapon belül már egy kisbaba is körünkben lesz.
- Ez komoly? - kérdezte Danielle mosolyogva.
- Igen - mosolyogtam.
- Úr isten, keresztszülők leszünk srácok - kiáltotta el magát Louis.
- Nyugi, addig még van pár hónap - nevetett fel Eleanor.
Mindegyikük gratulált, s a lányok már is külön beszélgetésbe elegyedtek velem. Már a babaruhákról, a vásárlásról és az ehhez hasonlókról beszélgettünk. Paul bejött, és szólt a srácoknak, hogy álljanak a helyükre.
- Várj, el kell mondani valamit a fiatal párnak, drága Paul - szólalt fel Louis.
- Valóban? - nézett felénk.
- A mi öreg Hazzánk, apa lesz - vágta rá Liam.
- Csak szórakoztok, ugye?
- Nem. Thea valóban állapotos. - adta meg a választ Harry.
- Hát, gratulálok fiatalok - ezzel kiment.
- Jobban ment, mint gondoltam - sóhajtottam.
- Ne foglalkozz vele - suttogta Harry a fülembe, és gyors csókkal illetett.
Mind kisétáltunk oldalra a takarásba, és a lányokkal egyből kényelembe helyeztük magunkat. Felszólaltak az első akkordok, és a koncert kezdetét vette. Lányokkal tomboltunk. Az összes dalt végig énekeltük, és tapsoltunk nagy lelkesedéssel. Jó érzés volt újra együtt látni Őket így a színpadon egy csapatként. Harry párszor kipillantott rám, és egy kedves mosolyt intézett felém.
Késő este ért véget a koncert. Elköszöntek a rajongóktól, és már szaladtak is a takarásba, ahogyan elsötétedett a színpad. Harry kézen ragadott, és magával húzott egészen egy hátsó bejárathoz, miután elköszöntünk mindenkitől. Egy autóba ültünk be, amelyet számomra egy idegen férfi vezetett. Harry vállára hajtottam fejem, míg Ő kezeinket egybefonta. Így vártuk, hogy megérkezzünk a hotelhez. Nem lepődtünk meg, amikor több rajongó is várakozott a hatalmas épület előtt.
- Felmegyek, nyugodtan dedikálj - mondtam nyugodtan.
- Nem kicsim. Ma estét veled töltöm.
- Harry, tegyél a kedvükre. Biztosan több órája várnak már.
- Rendben, sietek - nyomott egy csókot ajkaimra, és kiszálltunk.
Egyből felsikítottak, amelyet még mindig nem tudok a megfelelő módon kezelni. Harry és két biztonsági kísért el a bejárathoz, majd amint beértem, Ő visszafordult a lányokhoz, és dedikálásba és fénykép készítésbe kezdett.

****

Zuhanyzást követően Harry táskájából előszedtem egy pólót, és egy bokszer alsót. Mivel mind a kettő lezserül állt rajtam, így a kényelem kézen fogható volt. Bemásztam a hatalmas ágyba, s ott vártam tovább. Talán fél óra telhetett el. Ez idő alatt felhívtam szüleimet, akiknek elmeséltem röviden a mai nap történéseit. Amint megérkezett Harry, gyors csókot adott, és már el is tűnt a fürdő ajtaja mögött. Megígérte, hogy siet, s az ígéretét be is tartotta.
- Nem szeretnél rendelni valamit? - kérdezte már engem ölelve.
- Megvagyok, köszi - mosolyogtam rá.
- Örömmel hallom. Sajnálom, hogy elhúzódott a dolog.
- Ez a munkád. Csináltam valamikor is ügyet belőle? - érdeklődtem.
- Igaz - magasodott fölém. - Ezt is imádom benned.
- Tudom - simítottam végig tökéletes arcán. - Megcsókolsz?
- Örömmel.
Ajkait enyéim ellen nyomta, egy finom, lágy csókban, amelyre oly régóta éheztem. Lábaimat szétfeszítette csípőjével, s nekem nyomta magát. Ajkai között halt el nyöszörgésem. Nyakamat hintette be érzéki csókokkal, míg kezei combjaimat simogatták, majd felgyűrte a póló könnyed anyagát, és már meg is szabadított tőle. Puha ajkai hasam bőrével találkoztak, ahol finomabb puszikat hagyott.
- Imádom lehámozni rólad a bokszerem - motyogta bőrömbe. - Rohadt szexi - húzta végig csípőmnél fogait.
Felnyögtem, s fejem oldalra vetettem, ahogyan ujjai az anyagon keresztül érintettek meg, mielőtt levarázsolta volna a fekete anyagot. Kezeim hátán szántották végig a bőrt egészen fenekéig. Belemarkoltam a formás testrészbe, s lehúztam róla a már igen feszes anyagot. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a földre került.
- Veszett ügy - motyogta nyakamba. - Őrülten kívánlak.
- Akkor ne szórakozz - mondtam, amikor éreztem férfiasságát nőiességemnél.
Szinte végszóra hatolt belém, amely egy fájdalmas nyöszörgést eredményezett. Egyből rám emelte gyönyörű, zöld szemeit, s végigsimított arcomon. Csókra vágytam, s meg is kaptam, miközben lassan mozgatni kezdte csípőjét. Lábaimat csípőjére fontam, s átadtam magam teljesen az élvezetnek.

****

- Hiányoztál - suttogta a hátamat cirógatva.
- Szex vagy én? - kuncogtam
- Egyértelműen a szex - egyből felnéztem rá, mire csak kajánul elmosolyodott. - Vicceltem. Természetesen Te.
- Szeretlek Harry.
- Tudom Manó. Én is benneteket. - csókolt homlokon, míg én lehunyt pillákkal élveztem tovább meleg ölelését a takaró fogságába.